FilmDROID 
A világ egyik leghíresebb festőjéről, a francia impresszionista Pierre-Auguste Renoirról (1841–1919) bizonyára mindenki hallott, ahogy a fiatal, meztelen női testek iránti rajongása is ismert. Van azonban egy történet, mely eddig várta, hogy elmeséljék.
Renoir (a kétszeres César-díjas Michel Bouquet – Mitterrand utolsó napjai, Hogyan öltem meg az apámat?) utolsó éveit a dél-franciaországi Cagnes-sur-Mer-ben töltötte. Az első világháború idején, 1915-ben járunk, ekkor ismerkedett meg Andree Heuschlinggel, később ismertté vált nevén Catherine Hesslinggel (Christa Theret – A jégkocka hangja, Zűrős kamaszok). A hamvas leányzó a mester utolsó modellje volt – később pedig a fia, a rendező Jean felesége és sztárja lett (Vincent Rottiers – Kémnők, Narco). Andree jelentette az összekötő kapcsot két generáció meghatározó művészei, az élete alkonyán járó, de még mindig aktívan dolgozó Pierre-Auguste, illetve az akkor még saját egyéniségét kereső Jean között. Utóbbi olyan remekműveket készített Hessling főszereplésével, mint A víz leánya (1924), Nana (1926) és A kis gyufaáruslány (1928), illetve későbbi korszakában, immár kiforrott alkotóként hozzá köthető A szuka (1931), A nagy ábránd (1937), az Állat az emberben (1938) és az Egy szobalány naplója (1946). A rendezőóriás François Truffaut szerint „Jean Renoir a világ legnagyobb filmrendezője” lett.
Gilles Bourdos e két generáció találkozásáról és a női szépségről mesél a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon debütált filmjében, a Renoir-ban. Hogy képeinek világát megidézze, szorosan együtt dolgozott a börtönviselt műkincs-hamisítóval, Guy Ribes-szel, aki lebukása előtt még a legpatinásabb galériák szakértőit is képes volt megtéveszteni munkáival. Ribes készítette a filmben feltűnő festményeket, amelyek között számos eredetiben nem létező kép is található, a hamisító olyan festményeket alkotott, amelyek tökéletesen követik Renoir stílusát és témaválasztásait, gyakorlatilag továbbvitte a festő életművét.
Woody Allen 2013-ban a Blue Jasmine-nel jelentkezik, ami előző filmjeihez hasonlóan nyáron kerül a mozikba. Gondolnak azokra is, akiknek elegük van az effekparádékból és zajos akciófilmekből. Ezúttal kevesebb a sztár, mint ahogy megszokhattuk egy Allen-projekttől, de ok nem lehet panaszra. Alec Baldwin, Sally Hawkins, Bobby Cannavale, Cate Blanchett, Peter Sarsgaard, Andrew Dice Clay emelik az alkotás fényét.
Megcsinálják az Iron Sky második részét. A hivatalos közlemény szerint az Iron Sky The Coming Race-t ugyanazok írják, akik az elsőt, a zenét újra a Laibach szolgáltatja. A költségvetés némileg nagyobb lesz 10 millió dollárnál, az alkotók úgy gondolják, hogy 15-ből meg tudják valósítani tervüket. Ezúttal is a közönséghez, a rajongókhoz fordulnak, ugyanis ismét azt szeretnék, ha támogatnák őket. Az első körben 150.000 dollárt kérnek (
Lee Daniels az Árnyékboksz után pihent egy kicsit, majd megcsinálta a Precious – A boldogság ára drámát, amelyet 6 kategóriában is jelöltek az Oscaron és két szobrot meg is kapott. Tavaly Az újságos fiúval jelentkezett, de a remek színészek ellenére csak kevesen vették észre, hogy van ilyen film (nálunk csak DVD-n jelent meg). Talán a The Butlerrel szerencsésebb lesz, pláne, hogy Weinsteinék forgalmazzák, ők pedig alaposan rá tudnak gyúrni a marketingre.
John Le Carré regényeit olykor előveszik a filmesek, legutóbb a Suszter, szabó, baka, kém könyve került a vásznakra, idén az A Most Wanted Manre ülhetünk be. William Monahan a szerző hamarosan megjelenő, izgalmasnak ígérkező regényét, az A Delicate Truth-t adaptálhatja.