Tusk

Kevin Smith szereti a vicceket és mi is szeretjük a humorát. Egyúttal nem az a hallgatag típus, aki látott róla egy-két videót megtapasztalhatta, hogy alig bírja befogni a száját. Igazi geek, nem csak írással és rendezéssel foglalkozik, hanem képregényeket is adott ki kezei közül, illetve heti rendszerességgel jelentkezik az SModcast-tel. Az egyik ilyen adásban producer barátjával együtt vesézett ki egy cikket, amelyben egy lakástulajdonos ingyen és bérmentve adott volna ki szobát, ha a bérlő vállalja, hogy rozmárnak öltözik (a . Az egy órás beszélgetés során született meg a Tusk ötlete is, majd Smith a twitterén kérdezte követőit, hogy érdekelné-e őket esetleg a horror. Mivel a többség látni akarta a filmet, így Smith hozzálátott a forgatókönyvhöz, majd beállt a kamera mögé. Amúgy sem áll tőle távol a műfaj, a Red State-tel bizonyította, hogy nem csak a popkultúrális utalásokkal tarkított vígjátékokban van otthon.

Wallace Bryton (Justin Long) egy jó hallgatottságnak örvendő netes rádió vezetője. Kissé nyersen fogalmaz és ezzel maga is tisztában van. Egy alkalommal Kanadába utazik, hogy megkeresse és interjút készítsen a világhálón nagy nézettséget produkáló Kill Bill kölyökkel. Sajnos a beszélgetés nem valósul meg, de úgy tűnik, hogy Brytonnak mégsem kellene üres kézzel hazamennie, mivel újabb érdekesnek tűnő témára bukkan. Egy öreg férfinél vendégeskedhet, aki régen hajótörést szenvedett, majd jó ideig egy rozmár társaságában éldegélt és most is boldogan emlékszik vissza ezekre a hónapokra.

Ez már kissé beteg – gondolhatnánk a film végén. Smith célja nem a félelemkeltés, amikor leesik, hogy tulajdonképpen mi is az öregúr szándéka tulajdonképpen mindenki a fejéhez kap. Egyszerre megbotránkoztató, morbid és vicces. A rendező nem siet, hagyja, hogy leülepedjen a dolog és meg tudjuk emészteni a látottakat. Michael Parks a Red State-ben is remekül hozta a kissé zakkant elmét és most sem lehet csalódni benne. Karakterének nincs ki a négy kereke, kissé megbolondult és csakis egyetlen dolgot akar. Mennyire szomorkás alaknak látjuk az elején, majd a nagy mű elkészültekor abszolút boldog lesz. És a furcsa helyzet ellenére a film működik, Bryton pokoljárása mellett pedig műsorvezető társát és barátnőjét követhetjük nyomon.

A horrorelemek mellett Smith nem zárja ki a humort. Megkapják magukét a kanadaiak, a rendező már az elején kifigurázza az országról alkotott képet és a későbbiek során is elszór néhány poént, e mellett a hokiról is esik szó (végül is lesz jégkorongról szóló filmje is). Illetve Johnny Depp (eredetileg Quentin Tarantinonak szánták a szerepet) kedvére ripacskodhat az egykori nyomozó szerepében, ám ezúttal jól áll neki.

A Tusk nem kímél senkit, politikailag abszolút inkorrekt, kevésbé hozza rá az emberre a frászt, viszont ettől még nem kizárt, hogy a hideg futkos egyesek hátán. Egészen groteszk, morbid, szórakoztató és ügyesen ötvözi a horrort a humorral. És hogy mennyire érezheti valaki magát új bőrben? Nos, Vajon hogy érezhették magukat Az emberi százlábú karakterei? Vagy esetleg A bőr, amelyben élek műtéten átesett „páciense”?

imdb: 5,5
rottentomatoes: 39 %