Röviden: Q – Érzékek birodalma (2011)

Mi is volt ez? Női zuhanyzóval indítunk, ahol konkrétan nem mutatnak mást, csak hölgyeket középtájon. Jönnek-mennek, mindeközben fickókról társalognak. A fürdőbe olykor vissza-visszatérünk, de a téma mindig ugyanaz, se füle, se farka. Történet? A hivatalos leírás szerint a rendező társadalmi sztereotípiákon keresztül őszinte és kendőzetlen filmet készített az erotikus vágyakról. Őszinte? Talán, de akkor a pornót is annak tekinthetjük, hisz ott is mindenki őszintén egyetlen dolgot akar, több pózban. A kendőzetlent bizonyára arra értik, hogy a legtöbb szereplő a játékidő során meztelenül mutatkozik, tehát lehet, hogy füle nincs a sztorinak, de farka annál több. Drámáról nem igazán beszélhetünk, hiszen nem tűnik annak, sőt, igazság szerint még igazság szerint nem igazán látszik, hogy lenne összefüggő cselekmény. Némi dialógus után jöhet a szex, de van itt szép, hosszú maszturbáció, több ujjazás, nyalás, leszbi jelenet és még sorolhatnánk. Erotikus filmnek nehezen lehetne nevezni, inkább a szoftpornó kategóriát súrolja, de az biztos, hogy a művészfilm. Lehetne bele-vagy megmagyarázni, ha lehetne mit, de nincs. Konkrétan mit akart mondani a rendező? A szerelemről, testiségről vagy a vágyakról akart értekezni? A Q inkább az a produkció, ahol a direktor hatalmas mosollyal a farkával kezében olvassa végig a véleményeket, ahogy megpróbálják megfejteni mondanivalóját. Nekem csak egy dolog jár a fejemben: Ki ülhetett a székben előttem?