Hitman – A bérgyilkos (Hitman) – kritika

 – Kérek egy bérgyilkost.

– Oké, mindjárt lehúzom a vonalkódleolvasót rajta

Se szeri se száma a megfilmesített és megfilmesítésre váró számítógépes játékokon alapuló filmeknek. Jómagam nem játszottam a Hitman játékkal, azt azonban tudom, hogy egy kopasz ficakot kell irányítan, akinek vonalkód van a tarkóján. Valami hasonlóhoz volt szerencsém, a Splinter Cellben is egy ilyesmi figurát kellett irányítani, Sam Fishernek hívták (egyébként jó lopakodós játék volt), a Hitmanben a figurának nincs neve, csak azonosítója. Ő a 47-es ügynök.

Tehát a 47-es jó bérgyilkoshoz híven nem sütteti a hasát a tengerparton, hanem megbízást vállal és teljesít. Szentpéterváron ügyködik éppen, a feladatát rendben lerendezi, de átverik, így menekülnie kell. Nem bízhat a saját cégében, nyomában ott lohol az „ügynökség” többi kopasz foglalkoztatottja, az egész orosz rendőrség, no meg az utána évek óta nyomozó nyomozó. Mellesleg azért kiderül, hogy nem annyira szívtelen bérgyilkos ő, van lelkiismerete is, ugyanis az egyik célpontját Nika Boronina (Olga Kurylenko – a következő Bondban a főcsaj) életben hagyja, sőt védelmébe fogadja. Talán azért mert mégsem annyira hulla merev és feltámad benne az elfojtott tesztoszteron.

Még jóval a film forgatása előtt sok internetes oldalon Jason Statham nevét emlegették,

hogy ő lenne a legtökéletesebb a szerepre. Később Vin Diesel neve is felmerült, ami viccnek is rossz volt. Azonban a kopasz gyilokot Timothy Oliphant alakíthatta. Nem volt rossz választás, kicsit féltem, mivel a Die Hard negyedik részében nem túl meggyőzően alakította a szerepét. Viszont egy percre sem tudjuk elhinni, hogy nagy szarban lenne a bérgyilkos csávó.. Kifejezetten látszik, hogy nem nagyon van kétségbe esve, minden lépését megtervezi, memóriája mint Grabovskyé, ő a legjobb, a The Best!

A zene viszont olyankor is megy, amikor épp nem nagyon történik semmi, ráadásul pont olyan fajta, amitől várnánk, hogy na most akkor majd lesz mindjárt valami. Vagy lehet, hogy azokra is gondoltak, aki épp elaludni készültek és nem hagyták, hogy ez bekövetkezzen.

A film maga nem igényel agymunkát, röpködnek a pofonok, a golyók és eltelik a másfél óra. Nézünk ki a fejünkből, nézzük a filmet, tetszik amit látunk. Ugyan néhol érdekes, hogy angolul beszélnek, hisz oroszföldön járunk (no meg a 47-es is velünk együtt), de mivel agyunk OFF állapotban van, így nem is nagyon érdekel. Xavier Gens rendező egy sablonos, klisével teli filmet hozottt össze Luc Besson produceri felügyelete alatt. Azonban erre számítani lehetett, így nagy meglepés nem ér, sőt élvezhető darab lett a Hitman.

A film végén a függöny leereszkedik, a villany felkapcsolódik a moziban, mi pedig elgondolkodunk láttunk-e már olyan filmet amiben helikopterrel (Hinddel?) lőnek szét egy székesegyházat.

Értékelés: 70 %

Előállítási költség: 70 millió dollár (valamiért nem tudok hinni ennek a számnak)

Amerikai bevétel: 39,5 M $

Összbevétel: 95,8 M $

Szereplők:
Timothy Olyphant (47-es)
Dougray Scott (Mike)
Olga Kurylenko (Nika)
Robert Knepper (Yuri)
Ulrich Thomsen (Mikhail Belicoff)
Henry Ian Cusick (Udre)