Henry’s Crime (2010)

Henry (Keanu Reeves) teljesen szokásos életet él, van normális munkája és van egy felesége is, akivel teljesen átlagos a viszonya. Nem veszekednek, de ugyanakkor keveset mosolyognak egymásra. Egy ilyen átlagos napon kaja közben kapja meg a nagy kérdést: „Szeretsz még egyáltalán?”. Henrynek el kell gondolkoznia a válaszon, már talán ez is kicsit kizökkenti, de akkor ijed meg igazán mikor a felesége előjön a „Gyereket akarok” ütőkártyával. Talán ezért is nem dobja fel ismerőseit, mikor cserben hagyják egy bankrablásnál, amiről ő azt hitte, hogy csak egy vidám kis softball meccs lesz. A sitt kapóra jön számára, menekülés a szürke hétköznapokból, a gyereket akaró neje elől, amolyan jó relaxiációs helyként funkcionál. Öreg cellatársa (James Caan) időtlen idők óta éli életét a rács mögött, nem is akarja elhagyni az intézmény magas falait. Henry szabadlábra kerül, ahol kigondolja, hogy miképp rabolhatná ki azt a bankot, amelyet ismerősei próbáltak kirámolni. Ám szüksége van volt cellatársa szakmai tapasztalataira.

A rablás kigondolása és kivitelezése csupán másodlagos ebben a produkcióban, inkább a romantika és a vígjáték elemek dominálnak és természetesen a színészi játék miatt is érdemes megtekinteni a filmet. Reeves hozza a kissé bambulós, olykor elgondolkodós karaktert, aki amolyan „miért ne?” arckifejezéssel ugrik fejest a bajba, mintha egyáltalán nem érdekelné milyen következménnyel fog járni tette. A börtönbe is mindenféle probléma nélkül megy és az újonnan megismert Julie-nak (Vera Farmiga) is nyugodt szívvel árulja el, hogy mire készül. Henry a rabok között jön rá, hogy nincs célja, kiszabadulván talál magának egy megvalósítandó álmot, amely szép lassan egyre színesebb és szebb lesz.  Caan öreg róka a szakmában, meg se kottyan számára eljátszani a vén sittest, a bizottságnak folyamatosan előadott fizimiskája és mondandója az alkotás egyik fénypontja. Peter Stormare ezúttal nem valami gonosz fickót alakít, hanem Csehov Cseresznyéskertjének színpadi rendezőjét, erős akcentussal formálja meg szerepét.

Szemben a kirámolandó bankkal található egy régi színház, ezt választják székhelyül rablóink. Reeves kipróbálja magát a deszkákon, mintegy színészi tehetségének tanúbizonyságául szolgál, hogy milyen ügyesen állja meg a helyét és kiderül, hogy nem mindegy, hogy egy szöveget hogyan adnak elő. Farmiga és közte már az első percekben kialakul az a bizonyos kémia, amiért hálásak lehetünk, hiszen rengeteg romantikus műben hiába állnak és nézek egymásra boldogan a karakterek valahogy mégse lehet elhinni, hogy ők bizony szerelmesek egymásban. A Henry’s Crime-ban azonban megvan a szikra, köszönhetően a két színésznek, illetve dicséret illeti Malcolm Venville-t, a 44 Inch Chest rendezőjét is. A direktor nem kapkodja el, lassan építgeti filmjét, a karakterek el-elgondolkodva válaszolnak egy-két feltett kérdésre és ez abszolút nem tűnik időhúzásnak vagy erőltetettnek.

Az eleinte kétfős csapat fokozaton bővül, Caan karaktere már visszamenne a sittre, kiakasztják társa húzásai, nem sokára már vagy fél tucatnyian tudnak arról, hogy mire készülnek. A komikus elemekkel tarkított kasszafúrásba nem hiába ékelték bele a Cseresznyéskert komédiát, a színpadon történő cselekmény nem hátráltatja a produkciót, sőt inkább elősegíti Reeves és Farmiga közötti növekvő pozitív viszonyt. A romantika tökéletesen rendben van, a vígjáték résszel sincs gond, nem harsány poénokra kell számítani, hanem visszafogott humorra. Egyik résszel sincs gond, részemről 80 %-ot megadok neki.

imdb: 6,3
rottentomatoes: 40 %

Amerikai bevétel: 102,541 dollár
Eddigi összbevétel: 205.000 dollár