Az U.N.C.L.E. embere (The Man from U.N.C.L.E.)

Emlékszik valaki az U.N.C.L.E. embere sorozatra? Naná, hogy nem. Régen volt a 60-as/70-es évek, idehaza pedig kimaradt a műsorból. Mindenesetre a szűkös kínálat ellenére a 80-as évtizedben csak sikerült műsorra tűzni pár régebbi sikerszériát. láthattuk Roger Moore-t Simon Templarként és kijutott a feltámasztott Mission Impossible-ből is. De nem is érdekes, hogy beugranak-e a régebbi tévés alkotások. Hollywood jobbára csak a címet használja fel, ha belevágnak a mozis verzióba, a többi nem lényeg. A reklámanyagban jól mutat, hogy egy több szezont megélt, nagyon is nézett szériáról van szó, amiben ráadásul játszott egy-két ismert színész. Nem is kell ahhoz ismerni egy régi tévés műsort, hogy elszórakozzunk rajta. A Maverick-ből is egy egészen jó könnyed western született. Az U.N.C.L.E. emberéről is annyit tudhat az átlagember, hogy a hidegháborúban egy szovjet és amerikai ügynök közösen old meg ügyes-bajos helyzeteket.

Guy Ritchie nem is próbálkozott, hogy modern időbe helyezze a cselekményt és meghagyta az alapfelállást. Az NDK-ból indulunk, ahol Napoelon Solo megkeresi az autószerelőként dolgozó, olajfoltos ruhában is szexi Gaby Tellert és megpróbálja átjuttatni a fal túloldalára. Nagyobb problémába ütköznek, mivel egy rettenthetetlen és lerázhatatlan KGB Ilja Kurjakin ügynök liheg a nyomukban. A nő azért oly fontos, mert apját elrabolta néhány egykori náci, hogy szakértelme segítségével atombombát készítsenek, de lánya segítségével nyomára bukkanhatnak. A két ügynök felettesei viszont úgy érzik, hogy itt csak közös összefogással lehet eredményeket elérni. Ezért Solo és Kurjakin kénytelenek együtt dolgozni.

Manapság mindenki görcsösen próbálja másolni a Nolan-féle komor hangvételű és reálisan beállított történeteket. Vagy a Bay-re jellemző minden felrobban és megsemmisül akciók érvényesülnek. Viszont Ritchie nem pusztult bele az erőlködésbe, hogy megpróbáljon mindezeknek megfelelni. Beláthatta, hogy régen esetleg még feszült lehetett egy jelenet, ha Trabanttal vettek üldözőbe valakit. Gyakorlatilag egy egészen jól kivitelezett és intenzív hajszát láthatunk, ami mégis kellőképpen laza és humoros.

Solo folyamatosan öltönyt visel, nem csak a fegyverekkel bánik jól, de könnyedén ellop bármit. Soha nem esik kétségbe, ha esetleg altatót kevernek italába, akkor leheveredik egy kanapéra párnákkal a feje alatt. E mellett nincs gondja a csajozással, neki nem probléma, ha a recepcióslányt vagy az ellenfelét kell ágyba vinni. Kurjakin ezzel szemben maga a megtestesült merevség, aki alig várja, hogy ökle elsülhessen. Egy percre sem tud lenyugodni, mindig készen áll a harcra, komoly problémát okoz számára, ha egy adott helyzetben higgadtnak kell maradnia. Nekik kellene megoldani a feladatot és ügyelni rá, hogy az Alicia Vikander által játszott hölgynek ne essen bántódása. Sajnos a svéd származású színésznő kevés mozgásteret ad, de azért bőven megkapja a maga pillanatait. Meg kell említeni Elizabeth Debickit, aki egyszerre szexi és hűvös, egy kecses ragadozóhoz hasonlítható.

Stílusosnak ugyan nem lehet a filmet nevezni, de fátylat rá. Ritchie cserébe egy teljes mértékben élvezhető humoros kémfilmet rendezett, amelyben kevés a komolynak nevezhető pillanat és a tét súlyát sem érezni. Azonban éppen amiatt nem lehet érezni az atombomba fenyegetését, mert szájunk szegletében mindig látszik legalább egy félmosoly. Minden helyzetben sikerül lazának, viccesnek maradnia és egyszerűen rettentő jól néz ki a 60-as években. Szóval az U.N.C.L.E. embere nem akar és nem is próbál újat mondani vagy mutatni a műfajban, csak szórakoztatni akar. Kifejezetten kár, hogy a Hollywoodot uraló franchise lázban éppen ez a film nem fog folytatást kapni az anyagi bukta miatt. Pedig megérdemelte volna.

imdb: 7,6
rottentomatoes:  68 %

Büdzsé: 75 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 44,5 millió dollár
Eddigi összbevétel: 99,6 millió dollár