Mi a kedvenc időhurkos filmed?

Élni, halni, újra.

Mi egy héttel hamarabb ülhettünk be A holnap határa sci-fi akcióra, mint az amerikaiak. Tom Cruise időhurokba kerül, sokszor átélheti az invázió napját. Megéri a mozijegy árát. Nos, nem túl sok témába vágó film létezik, és ezek közül is nehéz összeválogatni néhány említésre méltó, időhurok-darabot és hogy összeálljon egy valamirevaló lista úgymond kissé megengedőbbnek kell lennie (vagyis én az voltam!). Nektek mi a kedvencetek?

Nem nevezhető igazán emlékezetesnek, de a Háromszög a korrekt kategóriába sorolható. Jesst (Melissa George) meghívják egy kis hajókázására, a nyílt vízen azonban különös vihar tör rájuk, aminek a végén a kis csapat a felborult yachton várja a segítséget. Feltűnik egy hatalmas óceánjáró, amire sikeresen felkapaszkodnak, ám a fedélzet teljesen kihaltnak tűnik. Aztán elkezdődnek a fura dolgok, Jess elszakad néhány percre a többiektől, majd amikor újra összefut velük, ellenségesen viselkednek vele, gyilkos látnak a nőben, aki értetlenül pislog, később azonban minden benne megfogalmazódott kérdésre választ kap. Beindulnak az események elég hamar, de biztossá válik, különös jelenségnek semmi köze a Bermuda-háromszöghöz. A Triangle a yacht neve, a nagy hajó pedig az Aeolus, ami az ősi görög történetek ismerőinek lehet beszédes.

A Forráskód afféle kivétel (de mint tudjuk, ez csak erősíti a szabályt), hiszen Jake Gyllenhaal csupán egy kísérlet részeként élhet át egy vonaton néhány percet. Colter Stevens (Gyllenhaal) kapitány, akinek utolsó emléke, hogy Afganisztánban tartózkodik, mégis egy robogó vonaton tér magához. Fogalma sincs arról, hogy mit keres ott és hogy a vele szemben ülő vonzó hölgy miért mosolyog rá. Azt meg pláne nem tudja, hogy a tükörből miért egy ismeretlen arc tekint vissza rá. Nem kell sokat értetlenül pislognia, hatalmas robbanás rázza meg a szerelvényt, majd egy „kapszulában” találja magát. Kiderül, hogy a Forráskód programba került, a feladata pedig az, hogy újra és újra visszatérjen a vonatra, hogy meglelje a bombát és azonosítsa az elkövetőt. Ha küldetését végrehajtja egy még borzalmasabb katasztrófát tudnának elhárítani. Duncan Jones-nak ugródeszkaként szolgált, hogy a Warcraft rendezői székében találja magát.

Jerry Bruckheimer, Tony Scott és Denzel Washington többször dolgozott együtt. Közösen munkálkodtak a Deja Vu sci-fi thrilleren is. A történet szerint egy kompot, rajta sok száz emberrel robbanás szaggatja szét. Helyszínre érkező Doug (Denzel Washington) alaposan körbeszimatolja a könyéket és a közeli FBI csapat, rokonszenvüket elnyerve, beveszik a csapatukba. Beavatják egy top secret fejlesztésbe, ami szerint van olyan szerkezetük, amivel 4 nappal korábban meg tudnak figyelni bármit, de csak egy helyen lehetséges ez. Ó, hát egy időgéppel.

Kevésbé ismert az Időbűnök, amely Spanyolország felől érkezett. Első ránézésre egy művész-thrillernek tűnik, de egyáltalán nem sorolható ebbe a kategóriába. Miután egy férfit megtámad egy másik alak, bemenekül a közeli építménybe, ahol csak egy dolgozó van éppen. Biztatására bújik bele egy érdekes szerkezetbe, amiből kilépve azt tapasztalja hősük, hogy visszautazott az időben pár órát. A film csupán egy kisebb területen játszódik, összesen szerepelnek benne talán négyen.

A 12:01 – A kizökkent időben Barry egy kísérletezéssel foglalkozó cégnél dolgozik és egy alkalommal furcsa dolog történik. Megölik csinos munkatársát, aki iránt gyengéd érzelmeket táplál, de a férfi később furcsállja, hogy a nő ismét életben van. Kihasználja az alkalmat, hogy megtalálja a gyilkosokat, de minden alkalommal csak néhány órája van, majd ismét újrakezdhet mindent. A Richard Lupoff 1973-ban kiadott regényéből készült thriller elkerülte a komolyabb díjátadókat és az imdb-t elnézve nem ismerik túl sokan.

Ashton Kutcher inkább a könnyedebb szórakoztatás híve, van, amikor ügyesen választ, de előfordul, hogy csúnyán mellényúl. Olykor kiruccan a vígjáték határain kívülre is, már csak azért, hogy bizonyítsa tud színészkedni is, ha úgy adódna. A Pillangó-hatás kedvéért megérte pihentetni humorosabb oldalát. Karaktere rájön arra, hogy naplóját olvasgatva képes visszatérni a múltba, ahol tud változtatni a jövőjén. Ám a legtöbb utazása során nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzelte.

Richard Kelly 2001-ben jelentkezett a Donnie Darko-val, a kisvárosban játszódó komor időhurok dráma-thriller karrierje csúcspontja. Azóta sem tudott hasonlót alkotni. Kifejezetten olyan film, amelyre figyelned kell és nem is hagyja, hogy figyelmed lankadjon. Jake Gyllenhaal játssza a gyógyszereivel leálló főszereplőt, majd furcsa helyről kap üzeneteket. Mit lehetne még hozzátenni? Ó, igen. Nyúl!

Csak 7000 dollárból készült, de eljutott néhány fesztiválra, a Sundance-ről két díjat is hazavihetett A találmány. Ennek ellenére szélesebb körökben nem túl ismert Shane Carruth munkája. (Adjatok egy esélyt a filmnek!) Két mérnök kísérletezgetése közben nagy áttörést ér el: az új gépükbe helyezett anyag pár óra alatt éveket öregedett. Időparadoxon, bizalmatlanság, kétségek, időhurok, paranoia, sztrikt szabályrendszer, mohóság, gyors meggazdagodás, identitásválság és a rejtélyes, mindent tudó narrátor. Ám pontosan azért, mert egy ennyire lelkes, briliáns agyú amatőr dolgozta fel a témát, egészen újszerű és meglepően sokrétűen értelmezhető. Főként, ha tényleg figyelünk a részletekre. Az alkotó a garázsprojekttől egészen egy újabb kori moralitásjátékig merészkedik amellett, hogy a technikai részletek is tökéletesen kidolgozottak és még pár fajsúlyos metafora is belefért az eszköztárába.” – írta róla régen Elanor.

Tom Tykwer már A téli alvókkal is besöpört egy-két díjat, de talán A lé meg a Lolával ért el nagy áttörést, legalábbis a szakma szépen leborult előtte és annyi díjat adtak a thrillernek, hogy alkotók arcáról le sem lehetett törölni a mosolyt. Franka Potente Lolája 20 perc alatt próbál felhajtani 100.000 márkát, ha nem sikerül barátja nagy bajba, vagyis inkább a föld alá kerül. Miután letelnek a percek visszakerül minden arra a pontra, ahonnét Lola elindult és más utat választhat a pénz megszerzésére.

Valószínűleg senkinek sem kell bemutatni az Idétlen időkig klasszikust. Aki még nem látta, sürgősen pótolja. Bill Murray egy tapló, önző, cinikus, magának való meterológust formál meg. Egy kisvárosba utazik, hogy a mormotanapról tudósítson, de a háta közepére kívánja az egészet és minél hamarabb szeretne lelépni. A hóvihar miatt kénytelen a településen tölteni az estét, majd másnap döbbenten azon kapja magát, hogy újra megtörténik minden, ami az előző nap. A férfi eleinte kiélvezi a helyzetet, hiszen senki nem fog „másnap” emlékezni rá, hogy mi történt, majd idővel személyisége kezd megváltozni.