FilmDROID 
Gilles Bourdos rendező, hogy Renoir című filmjének varázslatos képi világot megteremtse, több szakembert is segítségül hívott. Egyikük a nagynevű Cannes-i díjas operatőr, Mark Ping Bing Lee, aki olyan filmek fotografálásáért felelt, mint a Szerelemre hangolva és a Norvég erdő. A másik pedig meglepő módon egy profi képhamisító, Guy Ribes.
Bourdos szerette volna megidézni az eredeti Pierre-Auguste Renoir festmények képi világát, ám azokhoz érthető okokból nem nyúlhatott: a filmben számos jelenetben láthatjuk a mestert munka közben. Így jutott el a világhírű képhamisítóhoz, Guy Ribes-hez, aki fénykorában a legpatinásabb galériák szakértőit is megtévesztette. Ribes készítette a filmben feltűnő festményeket, amelyek között számos eredetiben nem létező kép is található: a hamisító olyan képeket alkotott, amelyek tökéletesen követik Renoir stílusát és témaválasztásait, gyakorlatilag továbbvitte a festő életművét.
A hamisító eredeti karrierjét 1975-ben kezdte, de saját műveire egyáltalán nem volt kereslet, így átállt a jóval kifizetődőbb hamisításra. Ribes 61 évesen bukott le, Renoir mellett Picasso, Chagall és Modigliani munkásságát utánozta mesterien. A három év börtön után földönfutóvá vált, így Bourdos megkeresése megváltás volt számára – ráadásul immár legális keretek között folytathatta azt a munkát, amiért eredetileg elítélték.
A már mozikban látható film Renoir utolsó, dél-franciaországi Cagnes-sur-Mer-ben töltött éveiben játszódik. A mester első világháború idején, 1915-ben ismerkedett meg Andree Heuschlinggel, később ismertté vált nevén Catherine Hesslinggel. A hamvas leányzó az utolsó modellje volt – később pedig a fia, a rendező Jean felesége és sztárja lett. Andree jelentette az összekötő kapcsot két generáció meghatározó művészei, az élete alkonyán járó, de még mindig aktívan dolgozó Pierre-Auguste, illetve az akkor még saját egyéniségét kereső Jean között. (Mozinet)
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.
Ez egy érdekes kérdést vet fel, nevesen a hamisítás, hogy mikortól és pontosan milyen témakörre mondhatjuk azt, hogy ez hamisítás. Mert nézzük csak az “életműveket”. James Bond. Esetleg a Star Wars. Később talán Indiana Jones és megannyi film, könyv és ötlet. Az eredeti alkotók meghalnak (vagy kilépnek-elfáradnak-eladnak), de a cuccok tovább élnek és folytatódnak.
Vajon az ember, aki képes folytatni Renoir munkásságát, miért hamisító – amikor mindössze a mester ecsetvonásait, stílusát utánozza – elképesztő pontossággal? amennyiben nem a már meglévő műveket festi meg újra, hanem “továbbgondolja” a munkásságot, én inkább zseninek mondanám, mintsem hamisítónak. James Bond marha szar újabb felbukkanásainál sem mondogatjuk, hogy azokat nem Fleming írta – tehát hamisítványok. Elfogadjuk, hogy a “franchise” megy tovább. Vajon miért nem fogadható ez el egy-egy ilyen téren is, mikor festők, írók vagy zeneszerzők életművét képes valaki tovább művelni, hasonló vagy esetleg még jobb stílusban?
Egyébként, mielőtt még vád érne, értettem a cikket és tisztában vagyok vele, hogy a srác előbb hamisított, utána jött rá, hogy több más Renoir-ra jellemző festményt is festhetne.
A hamisítás témakörével – bár nem tértem ki rá a kritikában – erőteljesen foglalkozik a Senki többet is. Ez a Renoir-film egyébként a szép fényképezésen és a “becsületes hamisítványokon” kívül egy hatalmas nagy nulla.