I love rock n’ roll – 1982-ben Joan Jett adta elő a szerzeményt, a szám hatalmas sikerré vált és még mai is előszeretettel szedik elő a különféle zenei csatorná. Jett karrierje nem ezen a ponton vette kezdetét, jó pár évvel azelőtt, a 70-es években vált ismertté bandájával, a Runaways-zel. A film 1975-ben veszi fel a fonalat, Jett (Kristen Stewart) már akkor is nyúzta a gitárját, le se tojta mit mond az oktatója és olyan bőrkabátban feszített, amelyekben a srácok szoktak. A lány leghőbb vágya, hogy összehozzon egy zenekart, pont kapóra jön számára Kim Fowley producer (Michael Shannon), akit leginkább csak az dob fel, hogy egy olyan csajcsapat útját egyengetheti, akik rock n’rollt játszanak. A tagok hozzálátnak a gyakorláshoz, beleadnak mindent, előbb lebujokban, lepukkant kocsmákban tűnnek fel, később a hírnév is rájuk lel, ám hamarosan kiéleződnek köztük az ellentétek.

Kristen Stewart és Dakota Fanning játsszák a csapat két két központi tagját. Stewartról sokaknak az Alkonyat franchise szájrágós és szenvedős Bellája jut eszébe, a színésznő ezzel a filmmel tudta volna leginkább levetkőzni ezt az imidzsét. Vajon boldogult vele, el tudja feledtetni Bellát a nézőkkel és át tudott lényegülni Joan Jett-té? Stewart felveszi a gitárját, belecsap a húrokba és ekkor már tudjuk a választ, ekkor már látszik: igen sikerült Neki. A dolog csak azért félöröm, mivel a produkció keveseket érdekelt (eleve csak limitáltan futott Amerikában), ám Stewart kitesz magáért. A vad, lázadó és folyton rágózó csajt teljes mértékben hitelesen formálja meg. Fanningről elmondható, hogy végképp felnőtt, igaz egy ideig még talán sokaknak A világok harca fog eszébe jutni (no meg az Alkonyat) a neve hallatán, ám ő is bebizonyítja, hogy érdemes rá odafigyelni, nem csak kislányként tudott érvényesülni. A Fanning által megformált Cherie már a kezdetekben is mást akart produkálni, mint amit elvártak tőle, ám ekkor még kicsit félénkebb volt, a bandába való jelentkezése is nyögvenyelősen indul, ám elég hamar rátalál arra a hangra, amelyet elvárnak tőle. Jett és Cherie idővel eléggé összemelegedtek (konkrétan együtt háltak), de a producerük inkább utóbbit domborította ki jobban a nyilvánosság előtt, ami a csapat többi tagjának nem nyerte el tetszését. Ha Stewart és Fanning alakítására nyugodtan rá lehet mondani, hogy több, mint jó, akkor Michael Shannon akár a kiválót is rásüthetjük, a színész játssza a különc, első-és sokadik pillantásra is antipatikus producert.

A rendezést Floria Sigismondira bízták, aki többek között Marilyn Manson, Björk és a The Cure klipjein is dolgozott, a hölgy számára ez volt az első megmérettetés a filmiparban. Megvolt az esély arra, hogy csak a zenés részekkel tud tud kezdeni valamit, kollégája, Kevin Tancharoen a Hírnév remake-ben jóformán azokat a jeleneteknél bontakozott ki, mikor énekeltek vagy felcsendült a muzsika. Sigismondi azonban elbírt a feladattal, pedig nem lehetett könnyű. Ugyanis nem azt vázolja fel, hogy milyen szép és jó volt a csapatnak, bemutatja az árnyoldalt is. Láthatjuk, hogy Cherie miképp süllyed egyre mélyebbre a hírnév hatására, hogyan züllik le a banda, a drogozások sem maradnak ki.
Sigismondi elvisz minket a 70-es években, a néző pedig úgy is érezheti magát, hogy ebbe a korszakba került. Az ember elvárt volna még néhány produkciót a bandától, a bekábítózott banda által előadott Cherry Bomb után még elnéznénk pár számot, akár be vannak lőve, akár nincs. A zenés részeket változatosan filmezték, idővel a kábultabb jeleneteknél más színvilágot használt a rendezőnő. Ugyanakkor nem hiába támadhat valakinek hiányérzete, a játékidő egy-két pontján mintha hiányozna valami. Lehetséges, hogy a forgatókönyvből hagytak ki pár oldalt vagy a vágószoba padlóján landolt pár jelenet, esetleg nem is gondoltak arra a készítők, hogy kellene még pár plusz jelenet? Ettől függetlenül korrekt munkát végzett a rendezőnő, a színészeit is remekül instruálta és nem próbálta szépíteni a banda helyzetét sem. Sztárok voltak, feloszlottak, mostanra legendák. Az első női rock együttes. És akkor most hallgassuk meg a Cherry Bomb számot.
Büdzsé: 10 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 3,57 millió dollár
Eddigi összbevétel: 4 millió dollár
Előzetes
- SZÜNET - 2017. október 02.
- Box Office: Tom Cruise visszafogottan indított - 2017. október 01.
- Kristen Stewart lehet Charlie egyik angyala - 2017. szeptember 30.
- 2019-ben jön a Men in Black spin off - 2017. szeptember 30.
- Never Here előzetes - 2017. szeptember 29.
- Sorozat lesz a Rendes fickókból - 2017. szeptember 29.
- Apavadászat előzetes - 2017. szeptember 28.
- Acts of Vengeance előzetes – Banderas bosszút áll - 2017. szeptember 28.
- Jonathan Levine rendezheti az Amerikába jöttem 2-t - 2017. szeptember 28.
- Scorsese és DiCaprio vinné vászonra Roosevelt életét - 2017. szeptember 28.

Michael Shannon miatt sztem mindenképp megéri megnézni, szenzációsan parádézik a fickó a szerepébe. 🙂 Viszont számomra Stewart csalódás volt, bár lehet h ez csak ennek tudható be, h az ilyesmi karaktereket nem nagyon kedvelem. Viszont ami biztos, h jó párszor énekelt hamisan, még jó hogy a dalos részeknél Fanning kerül előtérbe, mert rajta látszik is, h az énekléshez is konyít valamicskét. Azok miatt a hiányos részek miatt viszont nekem csalódás volt, pedig az év egyik legjobban vártja volt 🙁
Nekem sem tetszett, néztem, néztem, aztán rájöttem, hogy nem érdekel.
Én 7/10-et adtam rá nekem nagyon jó volt. De én valahogy úgy éreztem, hogy a játékidővel rosszul gazdálkodtak, ha lehet ilyet mondani. Szóval a film első felében alig történik valami, a második felébe meg olyan sok mindent akartak belerakni, hogy kissé kapkodóvá vált. Ja, és pl. kicsit keveselltem a bulis részeket.
No, meg Joan és Cherie kapcsolata sem volt rendesen “kibontva” szerintem.
Amúgy szerintem Kristen Stewart és Dakota Fanning nagyon jók voltak a filmben. És melletük Michael Shannon is remekelt.
@Spawn85: Abszolút adom: Stewart, Fanning és Shannon jók, a film meg kicsit fura ritmusú volt.