Day: 2009. október 18.

Admirális: „Az oroszok már a spájzban vannak.” – mondhatnám a sokat idézett szöveget, de az a nagy igazság, hogy már régóta ott vannak. Az Éjjeli-és Nappali őrséggel bebizonyították, hogy képesek ugyanolyan látványos és minőségi produkciókat készíteni, mint Hollywoodban. Az egyik híres-nevezetes orosz történelmi személyiséget, Kolcsak ellen-tengernagyot állították a középpontba, aki nem volt éppen az a pozitív figura, de a filmben szimpatikus fickót faragtak belőle. A tengeri jelenetek látványosak lettek, úgy éreztem, mintha egy amerikai filmet látnék, az egyszerű mozinézőben is csak akkor tudatosulhat a dolog, hogy ez nem arról a „vidékről” érkezett, mikor nem Harrison Fordot látják a kapitányi székben, de Konstantin Khabensky is teljesen megfelelt erre a szerepre. A szerelmét Elizaveta Boyarskaya alakítja, akiről nekem olykor Michelle Pfeiffer fiatalabb verziója jutott eszembe. A romantikus szál egyébként túlzottan mesebeli volt, mindketten epekednek egymás iránt, de nem történik semmi köztük. Az Admirális korrekt film, senkit ne riasszon vissza az, hogy az oroszok készítettek, olykor rövid időszakokra unalmassá válik, de egyébként nézhető produkció. 60 %-ot adok rá.

Ufók a padláson: Megint jönnek az űrlények és nem viselkednek barátságosan az emberekkel. A helyszín egy vidéki nyaraló, ahova az egész Pearson család (papa, mama, gyerekek, nagyi és az egyik lány fickója) leruccan egy hétvégére. Megjelenik néhány félméteres goblinszerű lény, akik miután közlik, hogy békével érkeztek máris kicsinálnák az embereket, bevetik szerkentyűiket, amelyek között van olyan is, amivel ha meglőnek valaki, akkor az illetőt attól kezdve az mozgatja aki kezébe kerül a távirányító. Csak a gyerekek tudnak arról, hogy mi történik a házban, ők küzdenek a lények ellen, a szülők egyike sem pillantja meg a lényeket.

Családi sci-fivel van dolgunk, a rosszabbik fajtából. Próbáltak vicceskedni, de nem jött össze az alkotóknak. Akad ugyan pár jó poén, de a többin nem lehet mosolyogni se. Csak Bethany barátja nyújt néhány röhejes pillanatot, ugyanis pont őt sikerül elsőre irányítás alá vonni és amilyen ábrázatot vág a srác, azon nem lehet nem vigyorogni. Az ufók és gyerekek összetűzései teljesen unalmasak, a végén látható Mortal Kombat-szerű vértelen harc viszont szerintem kifejezetten jól sikerült. Nekem összességében 30 %-ot ért a film, a tíz év alatt korosztály viszont biztosan élvezni fogja.

Doghouse: Néhány jó barát leruccan egy erdőben lévő kis faluba, de mikor megérkeznek, először egy teremtett lelket nem látnak. Aztán kiderül, hogy valami történt a helyi női lakosokkal, azok zombiszerű lényekké váltak. A kis csapatnak módot kell találnia arra, hogy kitörjön a faluból, mielőtt még áldozatául esnek a bezombult nőknek. Horror-vígjáték angol módra. Az ellenségen, azaz a csajokon sokat lehet mosolyogni, a srácok is elsütnek jó néhány poént, amelyek közül azért akad olyan, ami nem találja el az embert, de van olyan is, amin hahotázni lehet. Kicsit lassan indul be az alkotás, a szereplők bemutatását elnyújtották és itt még eléggé unalmas a helyzet, de mikor már kezdtem volna azt hinni, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni végre beindult a humorforrás. 60 %-ot adok rá.