Minden műfajt ki lehet parodizálni. Kapásból fel lehet sorolni jó néhány jobban sikerült darabot. Manapság viszont eléggé szegényes a kínálat. Szomorú. Pedig a jól bejáratott klisékkel egy ügyes író vagy rendező sok mindent tud kezdeni. Nem kell feltétlenül kifigurázni, Wes Craven csak felmondatta a slasher jól ismert szabályait a Sikolyban. Az elmúlt időszakból pedig a Ház az erdő mélyén és a Tucker & Dale hozható fel példaként. Volt potenciál a Final Girls-ben is, de a nagyokhoz nem ér fel.
Max Cartwright (Taissa Farmiga) barátaival egy régi klasszikus Vérfürdő tábor vetítésére ül be. Édesanyja – aki elhunyt egy balesetben – a film főszereplője, habár gyorsan híres lett, sajnos nem tudott kiszabadulni a skatulyából. Úgy alakul, hogy Max-ék bekerülnek a filmbe és ha már így történt, akkor megpróbálják túlélni. Hiszen ismerik a történéseket, mi baj lehet?
Jópofa film. Vicces, ahogy megidézik a slasher ismert elemeit. Egy kívülálló valóban furcsán nézne a horrorban felvonultatott karakterekre és széttárja a kezét viselkedésük láttán. Todd Strauss-Schulson a Péntek 13-ra húzta fel a történések vázát, a vidám kis nyári táborból vérfürdőt csinál egy maszkos alak. Bemutatják az ezerszer látott helyzeteket, fordulatokat, haláleseteket, humorosan, de eléggé felszínesen. A probléma viszont annyi, hogy az alkotók nem voltak elég bátrak. Csak a felszínt kapargatják, nem boncolgatták a lehetőségeket. Igen, lehetett volna több is és ennél jó néhány kikacsintást is beletehettek volna és a múltidézés sem az igazi. Viszont eléggé szórakoztatóan tálalja, amit felmutat. Mint mondtam, jópofa film, de a kőszívű hardcore slasher rajongóknak ennyi nem lesz elég. 60 %
Olvasd tovább →