Croodék (The Croods)

Szokták mondogatni – mostanában egyre gyakrabban – hogy régebben minden jobb volt. Különösen igaz ez az animációs filmekre, hiszen elég csak megnézni, hogy a Disney milyen alkotásokkal rukkolt elő évtizedekkel ezelőtt. De manapság nagy a nyomás, ráadásul a 90-es években megalakult DreamWorks egyik fő célja az volt, hogy leszorítsa a trónról az egeres stúdiót. A nagy vetélkedésnek az lett a vége, hogy a minimum 150 millió dolláros produkciók többségénél csak a külalakra fókuszáltak. Mintha manapság a producerek úgy gondolnák, hogy a látvánnyal mindent el lehet adni. Holott az Aladdinra, Az Oroszlánkirályra vagy éppen a Shrekre még most is emlékszik mindenki, de a tavalyi Öt legendából nem biztos, hogy fel lehetne idézni néhány képkockánál többet. Ezt kellene szeretni? Sajnos úgy tűnik, hogy igen, összetehetjük a kezünket, ha jön egy Rontó Ralph-szerű igazán szórakoztató és kreatív produkció. A DreamWorks új animációs filmje, a Croodék épphogy átugorja az átlaghoz tett lécet, elszórakoztatja a nézőt, de jövőre nem biztos, hogy emlékezni fog rá bárki is.

A Crood ősember család szomszédok nélkül jól bevált szabályok és előírások szerint éli életét, nem mennek túl messzire élőhelyüktől, éjszakánként bezárkóznak szűk barlangjukba. Minden tiltva van a família tagjai számára, minden új dolog tilos, kíváncsiskodni nem lehet, éjjel még véletlenül sem szabad kilépni a barlangból. A falakon sorakozó tiltások betartásával eddig Croodék életben maradtak, de az ismeretlentől való félelem miatt nem is igazán volt eseménydús életük. Nagyobb izgalmakat csak a kajaszerzés tartogatott, hisz a család akrobatákat megszégyenítő módon szerzi meg a bölénymadár tojását a környékbeli éhező állatok orra és torka elől. Ám a világ változik (a kontinensek pedig mozognak), a biztonságos barlang gyorsan semmivé lesz és a döbbent család is kénytelen továbblépni, új környékeket megismerni, más barlangra lelni.

Ahogy elvárható, a címszereplő család mindegyik tagja másképpen viselkedik, a változatos karakterekből áll össze. Az apuka még a széltől is óvja hozzátartozóit, szóról szóra betartatná velük a kitalált szabályokat és ő képviseli az erőt. Van egy kissé agyatlan gyereke és négykézláb futkározó vicsorgó gyereke, megértő felesége és egy vigyorgó, mindent túlélő nagymamája. És akad egy lázadozó természetű lánya is, aki már nagyon unja a banánt a régi lakhelyen.

Mivel a régi időkben, az ősemberek világában játszódik a sztori az alkotók seregnyi élőlényt mutathattak be. Nem ragaszkodtak az ismeretterjesztő könyvek oldalán körülírt és ábrázolt teremtményekhez, az írók és az animátorok saját fantáziájukat mozgatták meg. Akad egy-két átlagos állat, de a vigyori sakálfajzaton és kardfogú tigrisen kívül többek között láthatunk körteként csüngő éles fogú baglyokat, négylábú szárazföldi bálnát, kacsacsőrű hatalmas kék pulykaszerű ragadozót. Sok életforma tündököl itt különféle színekben és kinézetben.

Nem hiányoznak a kalandos helyzetek sem, hisz ha már új területeket kell megismernie Croodéknak, akkor kerüljenek érdekes és veszélyesebb helyzetekbe. Az animációs film eleji kajafuttatás megadja a kezdő lendületet és ha a későbbiek folyamán is tartani tudták volna ezt a tempót és ötletkavalkádot könnyedén az év legjobb alkotásává válhatott volna. A későbbiek folyamán a tojásdobáláshoz hasonló pillanatokat megközelíteni nem tudják.

Sikerült egy romantikus szálat is beleszőni a történetbe. Csak hogy lássuk, nem Croodék az egyedüli emberek ebben a világban. Felbukkan egy srác is, aki láthatóan sokkal tájékozottabb és ügyesebben mozog a világban, nem árulok el nagy titkot azzal, ha a család „Tigrislánya” és ő a kezdeti nehézségek ellenére megkedveli egymást. A kötelező vicces mellékfigura, Csimpa is hozzá köthető, a majomszerű cukiság sok vidám pillanatot teremt. A kalandos elemek és a humorosabb pillanatok ellenére továbbra is az érezhető, hogy a kissé felesleges 3D-re, illetve a látványra helyezték a fő hangsúlyt, 70 %-ot tudok rá adni. A DreamWorksnek ajánlatos lenne visszatekintenie karrierje kezdetére.

imdb: 7,2

rottentomatoes: 62 %