Bait 3D

Vajon mindent elmond a cápás filmekről, hogy egy lassan 40 éves alkotás jut először eszünkbe? Persze próbálkoztak serényen, de a termés jó részét nem lehet azzal vádolni, hogy minőségi lenne, a maradékból pedig talán a Háborgó mélység emelkedhet ki igazán. A Bait azzal próbálkozik felhívni magára a figyelmet, hogy a tsunami érkezése után egy szupermarket víz alá kerül, majd cápák felbukkanása növeli a feszültséget. Az üzletben a víz és a éhes fenevadak előtt sem volt túl nyugodt a helyzet, hiszen egy nem túl sima rablás zajlott az üzletben.

Russell Mulcahynak alaposan megkopott a hírneve a Hegylakó óta, nem mintha azóta erősen azon lenne, hogy kilépjen a B kategória árnyékából. Besegített a megírásba, majd ledirigálta volna a cápás filmet, az imdb-n a forgatás kezdetén még szerepelt a neve Kimbell Randall mellett, ám úgy látszik, hogy valami miatt inkább kollégájára bízta a produkciót. Randall tette a dolgát, nem próbálkozott mással, csak azzal, hogy egy szórakoztató művet produkáljon.

Két helyszínen zajlanak a történések, az áruház parkolójában rekedt fiatalok mellett a polcok tetején ijedten üldögélők sorsát is nyomon követhetjük. Nem okozok azzal nagy meglepetést senkinek, ha azt írom, hogy a kezdéshez képest kevesebben élik meg a stáblista eljövetelét, a kissé béna effektekkel létrehozott bélpoklos cápák teszik, ami elvárható tőlük: harapjanak jó nagyot az áldozatból, az se probléma, ha egyszerre egy fél embert lenyelnek.

Kevés kedvelhető karakter híján nem okoz túl nagy lelki törést, ha egyik-másik csúnya véget ér. De mi lett volna, ha nem köszön be a tsunami? Nézhettük volna, ahogy az egykori jegyesek újra egymásra találnak a szupermarket árui között, ahogy a helyi zsaru esetleg Die Hard módra megpróbálja leszerelni a rablókat. Szóval a cápák megérkezése után sem ölelik keblükre a túlélők egymást, mogorván méregetik egymást és próbálják kiszúrni hol tűnik fel az uszony.

Julian McMachon lehet a legismertebb név, de nem is ő, hanem inkább a kockahasú ex-életmentőt megformáló Xavier Samuel a főhős. A kötelező jó csajjal ezúttal mellélőttek, mivel Sharni Vinson tipikusan az a nő, aki ha a hasát mossa a háta habzik. Mindenesetre felvonultatják a megszokott klisés jellemeket, a buta szőkétől kezdve a kanos srácon át a megbízhatatlan gonosz figurán át. Végső soron inkább az a lényeg, hogy a bestiák tegyék a dolgukat és ne nézzenek ki úgy, mintha most szerkesztették volna őket C64-en. Elmondható, hogy a cápák kinézete elég pofás és falnak, amikor csak tudnak és természetesen a nem várt pillanatokban tűnik fel uszonyok.

B kategóriás alkotás, amely ugyan komolyan veszi magát, de akad néhány viccesebb momentum, illetve egy-két buta helyzet is adódik, amelyek mellett könnyen szemet hunyhatunk. Kellőképpen szórakoztató és véres, sokkal jobb, mint a rossz emlékű Cápák éjszakája. Megadnék 65 %-ot az élvezhetőségi szintre, de nem hiszem, hogy jövőre bárki emlékezni fog rá. Talán jót tett volna, ha nem veszik ennyire komolyan magukat, megvolt rá a lehetőség, sőt olykor úgy tűnik, hogy megpróbálkoznak vele, de aztán marad minden a régiben. Végső soron hatan dolgoztak a szkripten, valaki bizonyára máshogy képzelte el a művet, mint a többiek.

imdb: 5,1