Bubba Ho-Tep (2002)

Elvis Presley és Kennedy elnök vs. Múmia. Joe R. Lansdale fejében született meg az a pihent gondolat, hogy a rock’n’roll koronázatlan királyát és John F. Kennedyt összeereszti egy ősi múmiával. A sztori nem évtizedekkel ezelőtt, hanem napjainkban játszódik, annak ellenére, hogy Presley 1977-ben elhunyt, Kennedy pedig Dallasban lett merénylet áldozata, mindketten a föld alatt pihennek, legalábbis a hivatalos verzió ez lenne. Ám mi van, ha még mindig élnek, előbbiről egyébként is úgy vélik sokan, hogy nem halálozott el(a Men in Blackben pl. egyszerűen csak hazament), hanem még vígan éli valahol öreg napjait. A képlet szerint mindkét figura egy szeretetotthonban tengeti életét, ám az intézmény akár idősek számára fenntartott diliházként is funkcionálhatna, hiszen akad itt egy-két érdekes figura és hiába állítja magáról a két főszereplő, hogy nem azok, akiknek hiszik őket, a játékidő végéig nem derül ki, hogy csak elmebajosak agy pedig valóban az igazat mondják. Ha drámáról lenne szó, akkor nyugodt szívvel rávághatnánk, hogy csak két kettyósról van szó, de igazság szerint nem lehetünk ebben teljesen biztosak.

Tehát Presley eseménytelenül tengeti életét, napjai nagy részét átalussza, az ébren töltött órákban pedig azokra a napokra gondol, mikor még működött a fütyköse, nem volt vele semmi probléma és talán Priscilla sem tudna segíteni rajta. Az egyhangú napok azonban véget érnek, mikor egy múmia (és annak szkrabeusza) feltűnik a környéken, a szeretetotthon pedig egy amolyan terülj-terülj asztalkám számára, hiszen ő sem mozog éppen valami gyorsan, így néhány öregember elég hamar megszabadul a lelkétől, mivel ezzel táplálkozik az „illető”. Presley pedig felveszi a kesztyűt (sőt az alkalomhoz illő öltözetét is), hiszen ahogy mondja is „Senki nem baszakodhat a királlyal”, fogja a járókeretét és cimborájával Kennedyvel szövetkezik, hogy eltegye láb alól a múmiát.

Elég nagy marhaságnak tűnik? Bizony az, de nem rossz értelemben véve. Könnyen el lehetett volna rontani az alapanyagot már a szereposztással is és az sem mindegy milyen mondatokat adnak a karakterek szájába. Bruce Campbell tökéletes választás volt a főszerepre, igazán mulattató, ahol komoly képpel mondja el a nagy szövegeket. Társa a lelassult nehéz időkben Ossie Davis, a színész játssza Kennedyt, akinek némi homokkal helyettesítették az orvlövész golyója után keletkezett űrt a fejében és négerré változtatták, mellesleg azt hiszi, hogy a múmia még egy bérgyilkos. Apropó múmia, hát ő is megérdemel egy-két szót. Cowboycsizmában és kalapban flangál az éjszakában és wc-ben falfirkákat hagy, persze nem angolul írja le mondandóját, hanem hieroglifákat.

A Bubba Ho-Tep egy pillanatra sem veszi komolyan magát, másfél órán keresztül vigyorgásra, illetve több esetben is hahotázásra készteti az embert. Akad néhány pillanat mikor kifejezetten fárasztóvá válik a horror-vígjáték, de összességében úgy ahogy van Presley merengéseivel és hatalmas röhögő szkarabeusszal együtt 90 %-ot ér.

imdb: 7,4
rottentomatoes: 78 %