Wind River – Gyilkos nyomon (Wind River)

A Sicario-t és A préri urait is belengte egyfajta különös atmoszféra, amely egyrészt a hozzáértő rendezőknek, illetve a remek forgatókönyvnek volt köszönhető. Mindkettőt szokás neo westernként körülírni és hát az említett filmek írója, Taylor Sheridan új története kapcsán nem is tért el ettől. Csak éppen a közeg változik, amely ezúttal egy indiánrezervátum, ahol a kietlen tájékot hó borítja, kegyetlen hideg van, itt aztán nem nagyon tud magával mit kezdeni az ember.

Cory Lambert (Jeremy Renner) veszélyes állatok felkutatásával és kilövésével foglalkozó nyomolvasó vadász. Éppen egy pumacsaládot próbálna elkapni, amikor rátalál egy lány holttestére. Az FBI csupán egy ügynöknőt küld, Banner (Elizabeth Olsen) ugyan eléggé lelkes és nem is lenne túl gyámoltalan természetű, de gyorsan bevallja, hogy egyedül nem tud mit tenni. Mivel erősítésre hiába vár kénytelen megkérni Lambertet, hogy segítsen.

Sheridan ezúttal saját maga aratná le a babérokat, azaz ő maga pattant be a kamera mögé. Nem mindig szokott jól elsülni, ha valaki a szakmában elért dicséretek után másvalamivel próbálkozik, de sikerült nagyobb megerőltetés nélkül venni az akadályt. Legalábbis gyorsan sikerül elérni, hogy megborzongjunk és már-már dideregjünk. És bizony végre egy jobb krimit is láthatunk, amiből mostanság nincs túl sok a palettán.

Csavarosnak egyáltalán nem lehet nevezni a filmet, túlságosan nem is kell rajta törni a fejünket. Mondhatnám, hogy akár teljesen átlagos mederben halad előre a történet, ám azért egy egyszerű nyomozás is lehet érdekes. Ráadásul a Wind Riverben a szomszédba átugrás nem azt jelenti, hogy kisétálsz a kapun, majd pár méter után becsöngetünk egy másik helyre. Két ház között ugyanis több km-es távolság van, amit eléggé nehézkesen lehet megtenni. Viszont Sheridan ezúttal mintha elfeledkezett volna a karakterekről. Nem is Renner figurájára gondolok, hiszen a színész remekül hozzá a gyászoló Lambertet, akinek mindegy, hogy a fegyvere távcsövén keresztül állatot vagy embert lát. Kemény fickó ő, nem panaszkodik és úgy ismeri a zord vidéket, mint a tenyerét. Sokat látott, ám ettől függetlenül érzelmei nem haltak el. Olsen nem nő fel hozzá, becsületére legyen mondva próbálkozott, megtett mindent, hogy az FBI ügynöknő figurája működjön és élettel töltse meg.

Néhol kicsit esetlennek tűnik a film és a nyomozás sem fogja felemlegetni évek során. De mégis megvan az a plusz, ami sokat hozzáad és a depresszív hangulat is eléggé erősnek mondható. Ahogy közeledünk a vége felé a feszültség is egyre csak nő és amire a pontot felteszik, amikor megmutatják a „Mégis mi történt valójában?” képsorokat.

Megtörtént esemény alapján, említik meg, talán csak úgy mellékesen. Hiszen a végén még azért kiderül, hogy nincs semmiféle statisztika az eltűnt indián nőkkel kapcsolatban. Talán ezen is érdemes lenne kicsit rágódni, hiszen a fagyos és cudar rezervátumban könnyen ott hagyhatja a fogát az ember. Belefut egy vadállatba, esetleg megfagy a vadonban, vagy kinyírja valaki. Nyoma veszhet örökre és még csak számításba se veszik. 70 %

imdb: 7,1

Büdzsé: 11 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 25 millió dollár