30 éves a Hellraiser

Szadomazo bőrruhás lények, halál, brutalitás, groteszk képek – Clive Barker klasszikusa. Adott egy furcsa puzzle dobozka, ami extázist, gyönyört és kínt ígér. Miután Frank kinyitja testét darabokra szaggatja néhány ijesztő lény. A férfi testvére, Larry és annak felesége, Julia, illetve lányuk, Kirsty beköltöznek a házába. És egy baleset után Frank újra ember lehet. Viszont éppen Kirsty áll az útjába, aki egyezséget köthet a démoni cenobitákkal. 30 éves a horror, ennek örömére pötyögtem le pár érdekességet róla.

A kezdetek

Barker 1986-ban adta ki a The Hellbound Heart regényét, amely itthon Pokolkeltető néven jelent meg. Megszületett a filmterv is, a szerző felkészülve kopogtatott be Roger Corman cégéhez, a New World Pictures-höz. Volt nála forgatókönyv, rajzok, miegymás. Előadása megnyerő volt, rögtön rá is mondták az áment. Afféle ugródeszkának szánta Barker,  megmutatva, hogy tud ő rendezni készíteni, így esetleg nagyobb büdzsét is kaphat.

Eredetileg a könyv címén futott projekt, de a stúdió attól tartott, hogy ennek hallatán egy romantikus történet ugrik be az embernek. A Hellraisert sem kedvelték, de csak jobb volt, mint a Szadomzók a síron túlról.

Forgatás & büdzsé

1988 végén indult a forgatás és a tervek szerint úgy hét héten keresztül zajlott volna a munka, viszont  a New World Pictures több időt adott. Barkernek kvázi fogalma sem volt a rendezésről, szóval előtte kellett belerázódnia és elmondása szerint mindenki abszolút kedves volt vele. Ugyanakkor nem tudott különbséget tenni a 10 mm és a 35 mm lencse között. Úgy viccelődött, a mutattak volna neki egy tál spagettit és azt mondja valaki, hogy az bizony lencse, akkor el is hiszi. A büdzsé is eléggé szűkös volt, elsőre 700.000 dollárt kapott, de a New Worldnél elégedettek voltak a látottakkal és ahogy halad a meló, így emeltek még rajta 300.000 dollárt.

Ebből a pénzből mégsem lehetett felhúzni nagyobb díszletet, szóval a forgatás nagy része egy londoni házban zajlott. Ráadásul nem tellett több kamerára sem, ezért a jeleneteket 1, maximum két kameraállásból vették fel. Egyébként az ingatlan épp kiadó volt a felvételek alatt, de nem túl drágán, egy férfi ugyanis korábban öngyilkos lett a garázsban.

A szűkös helyek miatt alig fértek. Laurence a Cinefantastique-on emlékezett vissza a forgatása, gyakorlatilag soha nem volt ott, amikor a stáb a cenobiták jeleneteit vette fel. Ha megnézzük a filmet, leszűrhető, hogy nem is igazán van olyan pillanat, amikor együtt láthatóak.

Szereposztás: Bradley & Laurence

Doug Bradley még az iskolából ismerte Barkert. Ám Bradley majdnem elutasította a felkérést, mert szerette volna, ha arca fedetlen marad. Hosszas győzködés után sikerült meggyőzni. .Elsőre egyébként nehezére esett a mozgás a felvételek alatt, hiszen a fekete kontaktlencséken keresztül alig látott valamit.

Ashley Laurence drámatagozatos volt, egyik évfolyamtársa éppen a New World-nél volt gyakornok és Barker figyelmébe ajánlotta a fiatal hölgyet. A fejesek szerettek volna egy viszonylag ismertebb színésznőt leszerződtetni, azonban a rendező kiállt érte, más részről ekkora pénzből nehezen tudtak volna bármilyen neves személyt megnyerni.

Laurence egyébként még 2000-ben az Egyptian Theatre egy vetítésen mesélte el, hogy amikor találkozott a direktorral a következőt mondta: „A nagybácsid apád arcát viseli, meg akar ölni, majd meg akar kefélni, ebben a sorrendben.”

Zene, effektek és jelmez

Barker az elektronikus zenével hódító Coil csapatot nyerte meg a filmhez, rögzítettek is kilenc számot, csakhogy a stúdió megvétózta. Tony Randel vágó ajánlotta a rendező figyelmébe Christopher Young-ot, aki korábban a Rémálom az Elm utcában 2 és a Támadók a Marsról horrorokkal foglalkozott.

Az effektekre kevés pénz jutott és olykor ez meg is látszik a filmen. Elfogyott a keret, így Barker egy hétvége alatt animálta le ezeket a jeleneteket. A rendező szerint az elfogyasztott alkohol mennyiségétől függetlenül mégis eléggé jól sikerült.

Jane Wildegoose jelmeztervező eléggé homályos leírásokat kapott a kenobitákról. Barker egyébként megjegyezte, hogy tulajdonképpen a punkok, a katolikusok és a New Yorki & Amszterdami S & M klubok inspirálták, amikor kitalálta a kinézetüket. A cenobitákat játszó színészek minden nap hosszú órákat töltöttek a sminkesek kezei között. Reggel 4:30-kor kezdték rajtuk a munkát. Ezek után alig hallottak vagy láttak valamit, sőt, beszélni se nagyon tudtak.

Kivágott pillanatok

Annak érdekében, hogy az X besorolás helyett R-es legyen a horror Barkernek ki kellett vágnia ezt azt. Az első kalapácsos gyilkosságból el kellett távolítani a közeli felvételt, ahogy szétloccsan az áldozat feje.
Amikor Julia megöl még egy embert, az illető meztelen volt. De aztán ezt lecserélték és az áldozaton már volt ruha.
Kikerült a filmből pár közeli pillanat, ahogy Kirsty belenyomja a kezét Frank hasába.
Hosszabb lett volna az is, ahogy a Cenobiták kínozzák Frank-et, de kimaradt, ahogy a feje felrobban és az agya szétfröccsen.
Lett volna sokkal forróbb jelenet Frank és Julia között, ám a cenzoroknál ez is kiverte a biztosítékot.

Box Office

1987. szeptember 10-én mutatták be a Prince Charles Cinemában, majd szeptember 18-án került szélesebb közönség elé. Amerikában 4.4 millió dollárt gyűjtött be a hétvégén, amivel a harmadik helyet szerezte meg a bevételi listán. Előtte A nővadász és a Végzetes vonzerő álltak. 14.56 millió dollárig jutott.

Ontario-ban betiltották, mondván, hogy ellentétes a közösségi normákkal, túlságosan brutális és véres. Csak úgy engedték meg a vetítését, hogy kivágtak 35 másodpercnyi a kínzás jelenetből, ahol kampóra felakasztanak egy testet és a falra szegezett patkányok is kikerültek a filmből.
A 30. évfordulóra Barkerék elkészítették a Cenobiták vezetőjének eredeti maszkját. Ebből limitált példányszámot tettek közzé, csupán 30 volt elérhető és 2017 március 24-től lehetett megvenni.
Októberben kijön a Blu-ray verzió, ráadásul a Prince Charles Cinemában is levetítik, ahol a világpremier volt. Young zenéjének az átdolgozott változata is kiadásra kerül.

Folytatások és remake

1988 végén futott be a következő rész és 12 milliót hozott össze hazai földön, majd 1992-ben elkészült a harmadik is, ami 12.5 millióig jutott, a negyedik csak 9.3 millióig jutott. A Hellraiser: Inferno már videón kerül kiadásra, úgy, ahogy a további 4 felvonás is. Az utolsót, a Hellraiser: Revelationst két hét alatt forgatták és állítólag csak azért dobták össze 300.000-ből, hogy Weinsteinék ne veszítsék el a jogokat.
Érdekességképpen megemlítem, hogy a történetet a 80-as évek végén és a 90-es évek elején képregény formában is kiadták.
A Dimension 2006-ban Pascal Laugiert állította rá az új verzióra, aki kreatív nézetkülönbségek miatt távozott. Kifogásolta, hogy a producerek a tiniket célozták meg, ő meg azért egy véresebb és komolyabb verziót akart. 2007-ben Julien Maury és Alexandre Bustillo került kapcsolatba a projekttel, de ők sem voltak azonos állásponttal a fejesekkel, a forgatókönyvüket nem fogadták el. 2010-ben Patrick Lussier és Todd Farmer próbálkozhatott, a duó nem akarták Barker művét újra elmesélni, inkább arra a bizonyos doboznak a működésére összpontosított volna. Ebből sem lett semmi. 2013-ban Barker bejelentette Facebook oldalán, hogy ő maga foglalkozik a szkripttel, CGI helyett pedig praktikus effektek lesznek a projektben. Aztán 2017-ben kiderült, hogy már egy éve leadták a szkriptet, de nem jött rá semmi reakció, majd hirtelen jött a Hellraiser Judgement hír.