Röviden: Ó, anyám (Snatched)

Mi baj lehet, ha a 80-as és 90-es évek aktív, vígjátékokkal ismertté vált színésznőt és egy stand up terén jártas hölgyet teszünk bele egy filmbe? A múlt és a jelen találkozik. Goldie Hawn és Amy Schumer. Ó, igen, ebből bármi jó kisülhet… ne. De még a háttérben ott munkálkodott Katie Dippold és Paul Feig is, akik a Szellemirtók után ismét bizonyították, hogy alkotói válságban szenvednek.

Schumer karaktere Ecuadorban vakációzna, de senki nem akar vele tartani, egyedül a Hawn által játszott édesanyját tudja rávenni az utazásra. Ott azonban nem sokáig élvezhetik a pihenést, mivel elrabolják őket.

Nem árt, ha egy vígjátékban van sok-sok legalább megmosolyogtató poén és a történet szórakoztató. Nem csak arról kell szólnia, hogy a forgatás milyen rohadt jó volt (ahogy Adam Sandleréknél), hanem a közönségre is gondolni kell. Itt-ott akadnak humoros pillanatok, amelyeket kiemelve egy stand up esten elő lehetne adni vagy elmesélni, de durván félremennek a próbálkozások. Furcsa, hogy nem a fő-, hanem épp a mellékszereplők csepegtetnek némi színt a sztoriba, ők valóban képesek nevetésre késztetni, nem úgy mint a Schumer és Hawn páros. 30 %