Szemfényvesztők 2 (Now You See Me 2)

Három évvel ezelőtt a Szemfényvesztők pontosan azt tette, amivel egy cirkuszi bűvésztől elvárható: elszórakoztatta a közönségét. Mivel nem jellemző a filmiparra, hogy illuzionistákat állítsanak a középpontba, így nem is igazán lehetett behatárolni, hogy hova tegyük a lécet. Főleg, hogy túl sok komolyságot nem kellett várni, az agytekervényeket sem mozgatták meg igazán, hiszen a trükköket később leleplezték és elfogadhatóan elmagyarázták. Szóval arra tökéletes volt, hogy hátradőlve nachost-popcornt majszolva a vásznat bámulva elröppenjen két óra.

A folytatásra a négy Lovasból három visszatér és mivel az egyetlen hölgytag kényszerpihenőt vett ki (Isla Fisher ugyanis terhessége miatt nem tudta bevállalni a második részt), így kényszeredetten behoztak a képbe egy újabb karaktert. Lula (Lizzy Caplan) ég a vágytól, hogy bizonyíthasson, illik a díszes társaságba, hiszen azon túlmenően, hogy képes egy-két szemfényvesztésre csipkelődések terén eléggé otthon van. A Lovasok épp bevetnék magukat, ám mire kettőt pislognának azon kapják magukat, hogy csúnyán átverték őket és ha életben akarnak maradni, akkor a varázslatot megvető, inkább a technikában bízó fiatalember (Daniel Radcliffe) parancsait kell követni.

Eléggé olajozottan működött együtt a csapat korábban és most is megvan közöttük az összhang. De ezúttal nem igazán figyeltek rájuk, aminek inkább Woody Harrelson issza meg a levét, hiszen jobbára csak azzal törődtek, hogy rajta legyen a kalapja és még egy ikertestvért is kapott, amit talán jobban át kell volna gondolniuk az alkotóknak. Egyúttal beleerőltették újra Morgan Freemant illetve Michael Caine-t, előbbi még úgy ahogy elvan a szerepével, utóbbi már nem igazán. De eléggé ügyes húzás volt, hogy Radcliffe ezúttal a high tech technikában bízó milliomost játszik, aki érezteti, hogy az bűvészkedést nem tartja sokra. Széles mosollyal, nagyképűen magyarázza miképp húzta át a Lovasok számításait.

Figyelni kell a részletekre – szokták mondogatni, különösen a bűvészek. Jelen esetben ez a kijelentés nem állja meg a helyét. Ugyanis ha aprólékosan belemerülünk még az is előfordulhat, hogy az alkotók helyett éppen a gondolkodni vágyó néző arca pirul el. Louis Leterriertől Jon M. Chu vette át a stafétabotot, elődjéhez hasonlóan ő is egy feszesebb cselekményt prezentált, kisebb-nagyobb átverésekkel, meglepetésekkel és bűvészmutatványokkal Tudta a rendező és a forgatókönyvíró, hogy nem szabad leállni, mert akkor a nézőben kérdések fogalmazódhatnak meg két korty kóla között.

A bűvészkedés még mindig érdekes és ha csak tehetik elnyújtják az előadást. A microchip „meglovasítása” egészen látványos és kellemes, de nagyjából az összes mutatványra elmondható. Bár a részletekbe nem érdemes belemerülni, még úgy sem, hogy a magyarázatok eléggé elfogadhatóak. David Copperfield producerként vette ki a részét a show-ból, pár ötletet nyilván ő maga dobhatott be vagy esetleg néhány saját maga kivitelezett. Vagy egyszerűen csak kellett a neve a stáblistára, hogy eladhatóbb legyen a film?

Sok negatívum van, szerencsére Chu kézben tartja a gyeplőt. Jobbára zenés-táncos filmeket dirigált és jól tudja, hogy csak addig lehet érdekes egy szám vagy előadás, amíg mozgásban vannak a résztvevők. Ha véget ér a show, mindenki ásítozik és várják a következő fellépőt. Így tehát a Szemfényvesztők 2-ben is mindig történik valami, vagy éppen folyik a „varázslat” vagy loholnak valamerre a karakterek. Viszont a feszesség ellenére a legvége egy szappanoperához hasonlít és remélni lehet, hogy a harmadikban nem fognak Dallashoz hasonló Bobby a zuhany alatti (értsd: ezt a marhaságot) jelenetekkel fárasztani.

imdb: 7,1
rottentomatoes:  35 %

Büdzsé: 90 millió dollár
Eddigi összbevétel: 45 millió dollár