Így neveld a sárkányodat – művészet és technika

A szeretetreméltó figurák és a csavaros, izgalmas történet mellett az Így neveld a sárkányodat óriási sikerét lenyűgöző, művészi igényű látványvilágának köszönheti.
Annak idején, még mielőtt hozzálátott volna az első sárkány megtervezésének és a forgatókönyv megírásának, Dean DeBlois rendező, Bonnie Arnold producer, Gil Zimmerman tervrajz-felelős, Pierre Olivier Vincent látványtervező, Simon Otto vezető animátor és John Carr vágó kirándulást tett Norvégiában, hogy ihletet nyerjen a filmhez. „Jártunk a Norvég Néprajzi Múzeumban, a Nemzeti Múzeumban és az oslói Viking Hajómúzeumban – meséli a rendező –, utazásokat tettünk a fjordokhoz, és hosszasan álltunk az Atlanti-óceán partján, a partot csapkodó hullámokat bámulva… de valahogy mégsem a táj vagy a kultúra szépsége hatott ránk a legnagyobb ihlető erővel, hanem a kapcsolat, ami az utazás során szövődött közöttünk.”
„Természetesen nagy kincset jelentett a rengeteg látnivaló és az azokról készült több ezer fénykép – teszi hozzá Zimmerman –, lélegzetelállítóan szépek voltak a hatalmas, hófödte hegyek, a fodrozódó hullámok, a gleccserek, a hosszan elnyúló, zöld partszakaszok, no meg a jellegzetes világítótornyok… de talán még ezeknél is fontosabb, hogy az út folyamán vidám, kreatív, egymást értő és támogató csapattá kovácsolódtunk.”
Az előkészületi munkákat az ún. previzualizáció, a filmkészítés egyik – még szintén korai – fázisa követte, melynek során az alkotók részletesen megtervezték az egyes jeleneteket. A tervrajzos csapat a film 80%-ánál a digitális mozgásrögzítés technikáját (motion capture, röviden mocap) alkalmazta, vagyis eleven szereplők testére és arcára szerelt érzékelők segítségével rögzített valódi mozgásokat. A technika által az alkotók többféle kameraállásból is kipróbálhatták, miként mutatnak a jelenetek, hogy végül a legjobbat, legkifejezőbbet válasszák ki.
„Vegyük például Pléhpofa és Drákó közelharcait. Gil csapatában van két srác, akik harcművészettel foglalkoznak – meséli John Carr vágó. – Megkértük őket, hogy tervezzék meg a két figura összecsapásainak koreográfiáját. Az általuk készített vizuális forgatókönyv alapján a színészek előadták a jeleneteket, azután az ő mozdulataikat a digitális figurákra animáltuk, majd kiválasztottuk, honnan, melyik szögből a leghatásosabb a látvány.”
A DreamWorks Animation mindig a legújabb digitális technikákat alkalmazta filmjeiben, ugyanakkor sosem üres erőfitogtatásként használta, hanem mindig a karakterábrázolás és a történetmesélés szolgálatába állította ezeket az ultramodern eszközöket. Az Így neveld a sárkányodat 2. részéhez kifejlesztett és szabadalmaztatott egy Apollo nevű technikát, mely kétféle eszközből áll: az egyik az ún. Premo, a másik pedig a Torch. „A Premo animációs eszköz, amely lehetővé teszi a művészek számára, hogy valós időben, a tabletjükön alakíthassanak a figurák arcvonásain egyetlen digitális toll segítségével – magyarázza DeBlois. – Korábban a klaviatúrára is szükségük volt, és mindenféle grafikonon meg skálán kellett beállítgatniuk a kívánt hatásokat. A Premóval jelentősen leegyszerűsödött és felgyorsult a munka. Segítségével cizelláltabb végeredményt, élethű arckifejezéseket, érzelmek széles skáláját lehet kifejezni. Részletgazdagabbá lehet tenni vele a képet: például közelebbről is megmutathatjuk a sárkányok bőrét vagy lovasaik felszerelését mozgás közben…”
Míg a Premo az animátorok munkáját segítette, a Torch a világítástechnikát forradalmasította. „Általa lényegesen pontosabbá, tisztábbá, sokrétűbbé vált a világítás – mondja Pablo Valle, a világítástechnikai szakember. – Ugyanazt az eszközt használtuk már tizennyolc éve, épp ideje volt modernizálni.”
A Torch mellett a világítást kivitelező csapat munkáját a tíz alkalommal Oscar-díjra jelölt zseniális szakember, Roger Deakins is segítette. Deakins korábban olyan filmek operatőre volt, mint a Coen testvérek Nem vénnek való vidék vagy Ó testvér, merre visz az utad? című produkciója. DeBlois animációs filmjében Deakins vizuális szakértőként vett részt. Deakins és David Walvoord, a vizuális effektekért felelős szakember kedvenc jelenetei azok voltak, amelyek a kovácsműhelyben játszódtak: „Vizuális szempontból ez a tér rendkívüli lehetőségeket nyújtott számunkra. A film elején itt zajló jelenet például igen komplex feladatot rótt ránk – mondja Walvoord. – A hatalmas csarnokban mindenütt fénynyalábok, apró fényforrások, árnyékok, villanások, és csupa olyan holmi, ami visszaveri a fényeket. Nem beszélve a felszálló fűrészporról… Roger nélkül képtelenek lettünk volna teljesíteni a kihívást, a segítségével viszont véleményem szerint egyedülálló, forradalmi módon sikerült kivitelezni a jelenetet.”
Ahogyan az a DreamWorks animációs filmjeinél lenni szokott, az Így neveld a sárkányodat 2. is 3D-ben készült. „A nézők észre sem fogják venni, hogy szemüveg van rajtuk – folytatja Walvoord. – Mint ahogyan azt sem, amikor trükköket látnak: ezt úgy szoktam jellemezni, hogy egy jó film esetében a vászon hatalmas ablakká válik, kilátással a térre, ahol közel és távol rengeteg dolognak lehetünk szemtanúi. A távolságok érzékeltetése azonban kockázattal is jár. Nem szabad kidolgozatlanul hagynunk egyetlen részletet sem: egészen a horizontig ki kell tölteni a teret, hogy érdemes legyen belemerülni. Sokan vitatják a 3D létjogosultságát, de szerintem animációs filmek esetében igenis érdemes eljátszani a mélységgel, mert hatalmas vizuális többletet kínál.”

MIÉRT SZERETJÜK A SÁRKÁNYOKAT?

A sárkányok manapság nagy népszerűségnek örvendenek. Ez nem volt jellemző az újkori nyugati kultúrára: a keresztény kultúrkörben a tűzokádók többnyire valamilyen rosszat képviseltek. A XX. század vége óta azonban az irodalmi művekben és a vásznon megjelentek a szeretnivaló sárkányok, és toposszá lett az ember-sárkány barátság. „Talán kezdenek a helyükre kerülni ezek a csodálatos mitológiai lények – véli DeBlois –, melyeket az ősi világban még szellemi lényként tiszteltek, és az életet adó Nappal hoztak összefüggésbe.”
„Sok filmben dolgoztam már – mondja Bonnie Arnold producer –, de még egyik sem hatott olyan erővel a nézőkre, mint az Így neveld a sárkányodat. A mai napig érkeznek hozzánk levelek a világ minden tájáról, amelyben dicsérik, megköszönik a filmet… és nem csak a gyerekek. Én legalább annyi felnőtt rajongóról hallottam, mint gyerekről.”
„Olyan ez a siker, mint egy sárkány: egyszerre lenyűgöző és ijesztő is – teszi hozzá Gil Zimmerman. – Lenyűgöző, mert munkánk eltérő kultúrákban és a legkülönbözőbb korosztályokban vált népszerűvé, és erre igazán büszkék lehetünk. De ijesztő is, mert óriási várakozásnak kell megfelelnünk a folytatással.”
„Azt hiszem, az emberek szeretnék hinni, hogy létezik egy sziget, amelynek lakói sárkányok hátán röpködnek nagy egyetértésben, szinte szimbiózisban a hatalmas szörnyekkel – mondja Jay Baruchel. – Ez a vágy talán ugyanarról a tőről fakad, ahonnan a mese a hétfejű sárkányról és a legkisebb fiúról. A fiúnak le kellett vágnia a sárkány valamennyi fejét ahhoz, hogy hős és uralkodó váljon belőle: a hét fej fejlődésének lépcsőit jelképezte. Talán ma már civilizáltabban szeretnénk intézni ezt a belsőfejlődés-dolgot: békét kötünk a mesebeli sárkányokkal, és ahelyett, hogy végeznénk velük, megszelídítjük őket.”