A vér és méz földjén (In the Land of Blood and Honey, 2011)

Zorro segít, ha baj van. Azonban a valóságban nem rohangálnak álarcos igazságtevő bajnokok az utcákon, így az egyes nehézségeket nem oldják meg csak úgy ripsz-ropsz. A világban zajló égető problémákra a filmesek próbálják felhívni a figyelmet, hátha esetleg valamilyen szervezet felkapná a fejét és azonmód a helyszínre sietne, de esetleg annak is örülnének, ha valaki mélyen a zsebébe nyúlna és jelentős összeggel támogatná a készítők által beállított jobbik oldalt. Gerard Butler nemrég a Géppisztolyos prédikátorban taglalta az afrikai helyzetet, a grúzok Renny Harlin segítségével dobták össze az 5 Days of War propagandafilmet, a boszniai történésekről és a csúnya ENSZ katonákról  pedig a Whistlebowler rántotta le a leplet. Most Angelina Jolie próbálkozik bemutatni a balkáni háború szörnyűségeit, illetve a szerb – bosnyák ellentétek kiéleződését, elfajulását, az etnikai konfliktusokat még mindig nem sikerült elsimítani.

A vér és méz földjén a boszniai háborút próbálja bemutatni, Nebojsa Vukojevich tábornok úgy véli, hogy az ország földje rengeteg szerb vérét szívta magába, nyögték a török rabigát, a Monarchia alatt is próbáltak talpon maradni és még a Führernek is sikerült bemutatni. Ezek után a muszlimoknak nincs joguk arra, hogy parancsolgassanak nekik vagy hogy akár egy kis részt is birtokoljanak az országból. A szerb katonák serényen teszik a dolgukat, ha éppen nem lövöldöznek, akkor gyakorlatilag muszlim nőket rabolnak el és erőszakolnak meg és bárkit lelkiismeret-furdalás nélkül kivégeznek. Az egyik fogva tartott nő, Ajla a tábornok fiának, Danijelnek a volt barátnője. Danijel megpróbál vigyázni barátnője, ám az ellentétek és a háború miatt kapcsolatuk az első perctől halálra van ítélve.

Jolie jószolgálati nagykövetként több országban is megfordult, járt jó néhány háború sújtotta országban, látott egy-két szörnyű dolgot. Sejthető, hogy nem egyedül mászkált a zűrös területeken és valószínűleg nem mászkálhatott  kedvére. Ha úgy vesszük mutattak neki egy korhadt fát, amire rácsodálkozott, esetleg meg is érinti, de nem néz mögé, hogy azon túl mi lehet. A szándék nemes, azonban a jó szándék itt kevés, nagyon kevés. Vannak Hollywoodban kiváló forgatókönyvírók és rendezők, illett volna kikérni a véleményüket, esetleg megkérni őket, hogy adjanak néhány hasznos tanácsot. Nem elég lelkesnek lenni, erről talán néhány B filmes is tudna mesélni. Akárhogy is igyekszik Jolie műve teljesen amatőr munkának hat, egy-két színész tényleg úgy fest vagy olyan vigyorral az arcán szórja a hideg ólmot, mintha most jött volna egy Roger Corman film forgatásáról.

Nem is az a film legnagyobb baja, hogy a színészek rosszak, hanem az, hogy képtelen volt elindulni valamerre a történettel. Jolie-nak az jött le, hogy a szerbek utálták a muszlimokat, ezért ha csak tehették hidegvérrel legyilkolták az ártatlan polgárokat vagy kegyetlenül megalázták őket.  Hatásvadász, önismétlő jelenetek tömkelege, a szerb férfi és muszlim nő romantikája meg kimerül a gyakori szexben, szégyenben és féltékenységben. Ez a kapcsolat egyszerűen nem működik, a férfi folyamatosan olyan társaságban van, akik köpnek a muszlimokra, Danijel meg sem védi őket, még barátnője mellett sem emel szót. Ajla nem tehet mást, csak tűr és várja, hogy egyszer vége lesz, Jolie-nál a gyakori szeretkezések hivatottak azt mutatni, hogy a  a katona és a festőlány valamennyire kedveli egymást.

Jolie érezhetően a világ figyelmét akarta felkelteni művével, de az amerikaiakat, akik az ország helyzetét talán Narnia és Középfölde közé lövik be, nem fogja érdekelni. A vér és méz földje próbál drámai és művészi lenni, de csak azt sikerül elérni, hogy ásítozós legyen, így a világ többi részén sem fogják túlzottan kedvelni, az egykori Jugoszlávia területén pedig inkább összehúzott szemöldökkel méregetik, mint keblükre ölelik. 30 %-nál sajnos nem jobb.

imdb: 3,9
rottentomatoes: 57 %