FilmDROID Már lassan rovattá érnek a szerdán érkező magyar filmekről szóló írásaim. Most a 41. Magyar Filmszemle programjából válogatott kisjátékfilmekből készítettem egy kis bemutatót.
Barbárok
Néhányan már próbálkoztak, míg végül Miklauzic Bencének sikerült megalkotnia a magyar psychot, sznobizmus és Wall Street nélkül. Árpit (Nagy Zsolt) a mi Patrick Batemanünket a Duna-parton ismerjük meg. Őrülten motyog a felkelő nap felé.
Az eseményeket azonban nem Árpi, hanem egy várandós nő (Bartsch Kata) szemszögéből, passzívan, kissé távolról figyeljük. Adott egy magyar család, akik húsvétkor összejönnek valahol vidéken. Pálinka és ebéd után zserbó a desszert, meg közben söröznek, de a társalgást nem színesíti az italozás, csak közhelyek vannak, melyre rásegít a tévé. Egy brutális gyilkosságot közvetít a híradó, természetesen mindenki egyhangúan rákontráz, mit érdemel a bűnös. Véleményük azonban hirtelen fordulatot vesz, vagy legalábbis elhalkul, amikor megjelenik Árpi, az elkövető.
Bret Easton Ellis regényében magányos őrültek vannak. Nálunk már a családban is így élnek. Egy gyilkosság hamarabb eltusolódik a fejekben, mint a vallásos fanatikusság “bűne”.
(Ám, aki egy direktebb Ellis-átíratra vágyik, azoknak a Levegőt vennit ajánlom).