Month: június 2009

Street Fighter: Legend of Chun-Li: Régebben a Mortal Kombatot nyüstöltem, mivel az volt meg itthon a gépen, a Street Fighterhez is volt szerencsém, nem is egyszer, olykor-olykor suli után az egyik osztálytársamnál játszogattunk vele. Az első mozifilm Van Damme főszereplésével nem hagyott bennem mélyebb nyomot (tavaly újranéztem, kár volt). Habár közel 100 milliót hozott a produkció mégsem érkezett meg a folytatás. Idén viszont ismét jelentkeztek egy olyan művel, amiben a játékbeli karakterek a főszereplők, de gyakorlatilag ebben ki is merül a hasonlóság.

Chun Li-t (Kristin Kreuk) tették meg főhősnek, ami nagyszerű ötlet lett volna, ritkán látni olyasmit, hogy egy nő veri halomra a jónépet. Sajnos elég kevés verekedési jelenet látható az alkotásban, azok is elég rövidek. Alapvetően pedig egy olyan játékon alapszik a film, amiben egymást gyepálják a karakterek, ráadásul még az öreg Jackie Chan is különb kunsztokat hajt végre, mint amit ebben a műben véghezvisznek.

Szóval elcseszett lett ez a Street Fighter film, pedig a jól kivitelezett, hosszabb harcok megmenthették volna ezt a produkciót. Andrzej Bartkowiak eddig rossz és közepes dolgozatokat volt képes letenni az asztalra, a legutóbbi alkotása, a Doom is gyengére sikeredett. Uwe Boll úgy néz ki abbahagyja a játékok meggyalázását, helyére Bartkowiak nyugodt szívvel pályázhat.

10 %-ot ér a film.

Bathory: Juraj Jakubisko Báthory Erzsébetről forgatott filmet. A hölgy a legendák és a mendemondák szerint fiatal lányokat kínzott és gyilkolt meg, vérükből ivott és fürdött fiatalságának megőrzése érdekében. Báthoryt később letartóztatták, de eljárás nem indult ellene, a csejtei várban tartották fogva élete végééig.

Néhány hónapja az imdb-n még horrorként is meg volt jelölve, ez azóta eltűnt onnan, a fantasy viszont maradt. Én konkrétan arra számítottam, hogy ezt a vérengzősdit domborítják majd ki legjobban, ám az alkotás inkább Báthory Erzsébet ártatlanságát és inkább Thurzó György vagyonának megszerzésére irányult kísérletét emeli ki.

A több, mint két órás játékidő helyenként leül, de nagyjából leköti az embert. Úgy látszik itt a közelben nem találtak megfelelő főszereplőt, ezért Anna Frielt szerződtették le, bár mondjuk mi sem találtunk itthon megfelelő színészt Árpád szerepére a Honfoglalásban és muszáj volt Franco Nero-t felkérni. (Egyébként Nero itt is feltűnik.) 70 %-ot kap tőlem a film.

A Bathoryban néha-néha elhangzik egy-két jóízű magyar káromkodás, sőt egy magyar nótát is hallhatunk. Elvileg angol nyelven forgatták a produkciót, nekem azt hiszem szlovákul sikerült megnéznem.

Transmorphers: A történet szerint 2009-ben üzenetet küldtünk egy másik bolygóra, ahol értelmes életet véltünk felfedezni. Az idegenek néhány évvel később lerohanták a Földet, rövid időn belül a lakosság 90 %-át kiírtották, az emberi faj pedig a felszín alatt keresett menedéket. A végső leszámolás órája viszont hamarosan elérkezik, esély kínálkozik arra, hogy újra visszahódítsuk világunkat.

Asylum film, aki látott már tőlük valamit, az tudja mire számíthat. Még csak nem is low budget , hanem nullköltsévetésű alkotásnak tűnik. Olyan mintha fan-made inváziós paródiát látnék, a probléma csupán csak az, hogy ezt komolynak szánták, én mégis végig vigyorogtam. Egyszerűen nem lehet mosolygás nélkül elmenni az effektek, a színészi játék és a díszletek mellett. Ez bármely kamerával rendelkező lelkes csapat meg tudja csinálni. A trükköket szerintem egy jobb számítógéppel és egy valamilyen programozó tudással rendelkező valaki simán össze tudja hozni, a forgatási helyszín pedig simán lehetett valakinek a sufnijában és a közeli erdőben. A díszletek pedig olyanok, mintha a szereplők otthonról elhozták volna a feleslegesnek talált tárgyakat és még lomtalanításkor is szereztek volna ezt-azt. Szintén nevetséges volt, ahogy a legjobbaknak nevezett szuperkommandó csak lövöldözget össze-vissza, a legjobban azon röhögtem, mikor beálltak pozícióba, na az valami haláli volt és az egyes szereplők nézése, a „huh, most mi van?” sem volt semmi.

Csupó Gábor televíziós művei nekem teljesen kimaradtak, a Híd Terabithia földjére rendezését viszont sikerült megnézni. Teljesen másra számítottam, mint amit kaptam, ugyanis kissé visszafogott produkciót láthattam, de Csupó bebizonyította, hogy nem kell megaköltségvetés és szintén nem muszáj rakás CGI-vel megpakolni egy fantasy filmet, hogy egy totálisan élvezhető alkotást láthassunk, sőt a játékidő egy pontján csak úgy eleredt a könnyem, ami ritkán fordul elő. Szóval érdeklődve vártam a direktor következő filmjét, a Holdhercegnőt, ami Elizabeth Goudge The Little White Horse mesekönyvén alapszik.

Olvasd tovább →