5

Alien 4 – Feltámad a halál (Alien: Resurrection, 1997)

Az első részről itt, a másodikról itt, a harmadikról pedig itt esett szó.

Ridley Scott ügyesen lefektette az alapokat, James Cameron pofás házat épített rá, David Finchernek már meggyűlt a baja a főnökökkel és a lakhely berendezése ugyan nem lett rossz, de nagy terek maradtak berendezetlenül. A negyedik részt lehetne egy drága festményhez hasonlítani, amit a lakók nem tudnak egy szobában sem hosszabb ideig a falón lógatni, mivel úgy érzik nem való oda, így a padlástól a pincéig minden helyen kirakták, jónak jó, csak valami hibádzik belőle.

A Végső megoldás: Halál-ban Ripley karaktere elhalálozik, a stúdió mégis új Alien filmet akar. Először úgy képzelték el a dolgot, hogy az Aliensben megismert Newt klónja lenne a főszereplő. Joss Whedon írt is egy 30 oldalas sztorit, ám a Fox időközben úgy gondolta vissza kéne inkább hozni Ripleyt, így Whedon ismét nekiláthatott a munkának. Ripley klónoztatása az Alien filmek producereinek, David Giler ésWalter Hill fejéből pattant ki. Sigourney Weavert is meg kellett győzni, aki nem szándékozott visszatérni a franchiseba. Végül egy 11 milliós csekk meggyőzhette, ám a hivatalos verzió szerint Whedon forgatókönyvét lenyűgözőnek találta és megemlítette ennek a produkciónak a láttán felrémlik majd az első két film szelleme.

Rendezőt is kellett találni, ami nem lehetett túl könnyű, lévén mindenki tudott arról, hogy a stúdió és Fincher a harmadik felvonásnál kissé összezördült. Danny Boyle volt az első kiszemelt, aki producerével együtt találkozott az effektesekkel, de nem vonzotta nagyon az Alien. Aztán Peter Jacksonnal is felvették a kapcsolatot (hol volt még ekkor a Gyűrűk ura!?), de őt sem izgatta különösebben a dolog, majd 1995-ben Bryan Singert is megkeresték a Közönséges bűnözők után. Majd Jean-Pierre Jeunet rendezőt környékezték meg, mivel a producerek úgy gondolták neki különleges látásmódja van. Jeunet mögött ekkor már ott volt az Elveszett gyerekek városa és a Delicatessen. A direktor rossz ötletnek tartotta az Alien negyedik részét, mégis elfogadta a felkérést, leginkább azért, mivel teljesen szabad kezet ígértek számára (ezt pedig ugye Fincher nem kapta meg).

Jeunet pedig össze is szedte azokat az embereket, akivel dolgozni akart. Jött Pitof a speciális effektek mellé, Daruis Khondji pedig az operatőri posztot kapta meg, míg Hervé Schneid a vágószobát foglalhatta el, velük a rendező korábban már dolgozott az Elveszett gyerekek városán. A meló kezdete előtt a csapat megnézte az addigi Alien filmeket. Jeunet sötét humorral és erőszakosan képzelte ezt a felvonást, a stúdió pedig rábólintott az ötleteire, nem is volt nagyon más választása, hiszen zöld utat adtak neki.

200 évvel később játszódik a történet a harmadik részhez képest. Ripley meghalt, azonban az Auriga űrhajón sikeresen klónozzák őt, persze a tudóscsapatnak nem az a szándéka, hogy csak úgy visszahozzák az életbe azt a személyt, aki többször megküzdött már a Halállal. A klóntestben ugyanis egy Alien is található, amit kioperálnak Ripley testéből. Kicsivel később befut a Betty csempészhajó, ami árut hozott a hajó főnökének (Dan Hedaya). A csöpp csúfság időközben felnő és még „szaporítani” is sikerül. De míg mi nézők tudjuk, hogy ezek a teremtmények nem fognak csak úgy nyugodtan ücsörögni fogságban, addig a tudósok azt képzelik magukról milyen nagy agyak is ők. Aztán már nem agyalhatnak tovább, mivel a rondaságok természetesen kiszabadulnak, aminek hatására elhalálozik a személyzet jelentős része, fröccsen az emberi és savas vér.

Az igazi főszereplő a fekete borzalom, emlékezetem szerint itt szemlélhetjük meg igazán közelről ezeket a lényeket. Az első részben sötétségben rohangált az alany, a másodikban tömegestől áramlottak előre, a harmadikban pedig szintén gyorsan suhantak és alig volt látható, bár így is félelmetes hatást nyújtott. A negyedikben pedig hosszú másodpercekig nézhetjük őket, ahogy nyáladzanak, amint a hiánytalan fogsorukat mutogatják, eddig is tudtuk, hogy brutál egy fejük van ezeknek a bestiáknak, de most már aztán végképp megcsodálhatjuk a képüket. Kegyetlen vérszomjasságukból nem vesztettek semmit a hosszú évek alatt. Úszni eddig nem láthattuk őket (bár az Aliensben csináltak ilyet), itt ezt is megtekinthetjük milyen jól tempóznak a víz alatt, össze is fosnám magam, ha ilyen figurával találkoznak a strandon. A végén látható teremtmény sem lett kevésbe hátborzongató kinézetű, viszont ő már majdnem egy konkrét arcot kapott, valami fenomenális, ahogy le lehet olvasni az érzelmeket a búrájáról.

Sigourney Weavert öröm viszontlátni, mellesleg az egyik legemlékezetesebb női akcióhős címe is jár neki, de ez a klónoztatásos dolog mégis valahogy először erőltetettnek tűnt, lassan lehet csak megemészteni a dolgot. Szerintem a karakter nélkül is lehet ilyen filmet készíteni, csak egy igazán jó főszereplő kell. Nem tudom, hogy csak nekem tűnt-e úgy (újra kellene ehhez nézni a régebbi darabokat a franchise-ból), de a figura máshogy viselkedett, már nem volt benne semmi „riplis”. Talán azért mert ő maga is hasonlít egy alienhez. Kemény, brutális, savasabb a vére, mint egy átlag embernek, jól tűri a fájdalmat

A csempészhajó legénységét is korrekt módon válogatták össze, van itt nő, nyomorék, fekete és nagy többségüknek egyáltalán nem tiszta a lelkiismerete, a sorból egyedül Winona Ryder lóg ki első pillantásra sorból, róla azért én szerettem volna megtudni miként került be ebbe a bandába Külön öröm, hogy mindegyik figurához megtalálták a megfelelő színészt. Ron Perlman tökéletes választás a nagy, erős, bunkó szerepre, Dominique Pinon alakítja a rokkant szerelőt, a székéhez csatlakoztatott különféle dolgokból könnyen összedob egy puskát, amivel meg tudja védeni magát. A horrorfilmekben általában egy sérült ember hamar elhullik, itt más a felállás, nem adja olcsón az életét. Gary Dourdan lenne a pisztolyfüggő néger, kár, hogy a badass szerepe Perlman képében már elkelt ebben a brancsban. Michael Wincott pedig az ideális színész volt a Betty kapitányának, szomorú, hogy nem jut számára több jelenet.

 

A francia rendező és kis csapata pofás díszletekkel kápráztatta el a nézőket, rendben voltak az alienek és a sokféle és vegyes szereplőcsapattal sem volt gond, az egyik doki pedig teljesen visszataszító volt, szinte öröm, hogy összefut egy döggel. Valami azonban iszonyatos mód hiányzott. Ez pedig az izgalom. Emlékszem James Cameron tökéletesen megteremtette a feszült hangulatot és még Finchernek is sikerült összehoznia, de Jeunetnek ezt nem sikerült összehoznia, pedig azért illett volna megmozdulnia az adrenalinszintnek, hiszen a szereplők sötétben haladnak a komor díszletek között egy becsapódni készülő űrhajóban folyosóról folyosóra, ahol nem tudják mi vár rájuk a következő sarkon. Emlékszem mikor kijöttem a moziból mondtam is az ismerősömnek, hogy csöppet csalódás volt, az adrenalinnak kéne feszítenie belülről, de semmi ilyesmit nem történt. (A haverom válasza pedig valami ilyesmi volt, hogy ő nem számított semmire, így nem érte csalódás). Összességében 60 %-ot azért megérdemel ez a darab.

A film végén a túlélők a Földön landolnak, ez akár az ötödik rész kezdetét is jelenthetné, szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy szívesen megnézném, ahogy a bestiák elszabadulnak kicsiny bolygónkon. Sajnos azonban eddig ez nem valósult meg. James Cameron néhány évvel ezelőtt próbált egy olyan forgatókönyvet összehozni, ahol az idegenek eredetét láthattuk volna, ám jött az AvP és helyette másfelé fordult a tekintete. Halhattunk olyat is már, hogy az AvP az Alien következő részének is betett, de mostanában annyi a remake, reboot meg a folytatás, hogy fontolgatnak még egy Halállal kapcsolatos mozit, ehhez pedig Ridley Scottot próbálja megfűzni a stúdió, aki anno mondogatta, hogy vannak ötletei ezzel kapcsolatban.

imdb: 6,1
rottentomatoes: 53 %

Büdzsé: 75 millió dollár

Amerikai bevétel: 45,7 millió dollár

Összbevétel: 161,3 millió dollár

5 komment

  1. Teljesen igazad van. Ez volt a legegyedibb (bár nagyon Pitof-os) látványvilágú rész, de egyben a legunalmasabb is. Kár érte. Egy előzmények rész pedig szuper volna, akár emberek nélkül is. Csak az Alienek meg az a nagy lény, amit abban az ürhajóban találtak, az első részben.

  2. Hm. Jó kis poszt.
    Tulajdonképpen egyetértek.
    Ez a legkevésbé ütős darabja az Alien-szériának. Még így is jó film, de ‘csak’ egy erős közepes.
    6/10-et mondanék rá.

    És valóban: itt a legkevésbé ‘riplis’ a karakter. Sajnos.
    Persze itt már csupán egy klón – ráadásul némi alien-beütéssel.

    @ThufirHawat: Egy jól megírt előzmény-film, jó kezekben valóban érdekes lenne.
    Talán az egyetlen olyan verzió, amiben ‘megbocsátanám’, hogy Sigourney Weaver/Ripley nem szerepel benne 🙂

  3. Én maradnék a 4/10-nél (vagy 40%-nál, ha úgy tetszik), több ok miatt.
    Azt még elfogadtam, amikor Michael Wincott besétál egy üres folyosóra, és az első pillanattól fogva tudni, hogy elkapják, mégis két percet kell rá várni. Az még tetszett is, amikor beindul a riadó, és a bázis parancsnoka álmából ébredve nem kezd el azon erőlködni, hogy megszervezze a védelmet, hanem kiadja a parancsot: fusson, ki merre lát; ez nagy jelenet volt sztem 😀
    De sajnos tele van a film hülyeségekkel, amik elrontják. ZS kategóriás akciófilmbe való, amikor körbeveszik a Betty legénységét a katonák, a niga meg olyat lő, hogy a golyó pattan vagy ötször, és telibe találja a mögötte álló katona sisakját, és persze még mindig van annyi energiája, hogy átlyukassza. Meg a végén amikor előjön a fasziból az alien, és ő közben még ott elkezd rohangálni, meg a mellkasához szorítja a doki fejét, hogy azt is szétkapja a kicsike… Nézzük má’ meg Kane-t az első részben, kérem szépen!

    Szóval voltak emlékezetes, jó jelenetei a filmnek, de sok kis baromsággal nálam sikerült lehúzni.

  4. Nem volt ez rossz, szerintem a második a legjobb rész, mint film, az első meg klasszikus, ellenben csak a második állta ki az idő próbáját. A negyedik meg audiovizuális téren a legfejlettebb, még ma is simán megállja a helyét, mondjuk nem olyan régi még ez a film.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *