A filmről Miecs, majd később nikodemus is írt.
Első bejegyzésem megírása előtt bemutatkoznék: Carter vagyok, nem járok Aszigetre, tehát nem vagyok trendi, jót meg nem szokás bemutatkozásban írni, ezért pont.
A sötét lovagra egy nagyon jó bemelegítés, a Wall-E után (egy héttel) érkeztem, reményeim – előzetesen tájékozódtam – szerint lesz rendes mondanivaló, de az átlag moziba járó csalódni fog, mert nem fogja érteni. Na, szép szociológiai elemzés lehetne a kijáratnál, nem én fogom megírni.
A szolnoki mozi nagy szerencséje, hogy elég kényelmes a szék, mert mosolyt tulajdonképpen csak a ceruza eltüntetése és partnerem hirtelen reakciói tudtak varázsolni arcomra. Sok-sok mágia kellett hozzá pedig! Persze, tudom, nem vígjáték.
A tartalomról, az eseményekről kár írni, mint minden filmet ezt is látni kell, de tulajdonképpeni lezárás nem történt. Úgy valamibe belecsaptak, forgattak, amíg nem lett egy rakás anyag, megvagdosták itt-ott és lett úgy valami. Jó hosszú legyen azért, ha már fizettek a parasztok.
Lehet, hogy én is alulművelt, értelem nélküli vagyok, nem értettem az erkölcsi felemelkedést, nem értékeltem a finoman rajzolt karaktereket, ez nekem baltamunka volt. Életlen baltával, első osztályú fát.
Mert az alapanyag nem lenne rossz! Ebből bizony ki lehetett volna hozni. Értem én, hogy a képregényt kellett adoptálni, de hány részlet csúszik? Igazából Batman (Bateman, Bruce Wayne – aki emlékszik még Amerikai Pszicho – lol) az ugye fix. Tudom, a részletekről nem.

Összegyűjtöttek szerintem egy remek színészi gárdát, aztán lesz, ami lesz, toljuk az ipart, báttya. Nem ezt érdemelte Batman…


