Red 2

Hé, Frank! Mi a helyzet? – kérdezi egy orosz kémelhárító dögös nő (Catherine Zeta-Jones) az egykori CIA ügynöktől, majd azonnal le is kapja. Érthető, hogy utána kissé kínosan vigyorog szerelmére (Mary-Louise Parker), a volt telefonközpontos hölgyeményre.

Ugyanezt kérdezhetnénk Bruce Willis-től, hozzátéve, hogy „Fej vagy gyomor?”, mert a színész manapság nem hogy letért a biztonságos sárgaköves útról, de már nyakig a büdös posványban gázol és még csak egy „williszes” félmosolyra sem futja. Sajnálatos módon az eltelt időszakban minden marhaságot bevállal és még csak meg sem erőlteti magát, hogy legalább valami érzelmet erőltessen az arcára. Illetve mégis, az a méla unalom, ami látható rajta egyszerűen idegesítő és borzalmas, ezt az arckifejezést a legutóbbi Die Hard opuszban vitte tökélyre, ahol valószínűleg már egy bevitt gyomrost is egykedvűen fogadott volna.

A Red első része és a film alapjául szolgáló Warren Ellis képregény olyan messze áll egymástól, mint Makó Jeruzsálemtől. Ellis műve egy kegyetlen, véres, romantikamentes kőkemény darab volt (itt el is olvasható), ehhez képest a film egy vidám könnyed szórakozás, laza akció vígjáték volt, amiben a főhős mellé tettek még néhány idős színészt segítség gyanánt. Három év telt el a Red óta, ennyi idő elég is, hogy a rajzolt verziót mindenki félretegye magában, így az 50 év feletti bérgyilkosok akcióját már nyugodtan lehet élvezni.

Frank Moses kellemesen ellenne barátnőjével, az sem zavarja, hogy hónapok óta nem nyírt ki senkit és őt sem zavarják holmi állami bérkillerek. De jó barátja, Marvin (John Malkovich) legnagyobb örömére végre történik valami. Nevük újra előkelő helyen szerepel a körözési listán, rájuk küldik egykori ismerőseiket, mellesleg nem akarnak bekavarni a világbékébe, ezért egy hatalmas pusztításra képes szerkezetet kellene fellelniük, mielőtt Moszkva egy része holdbéli tájhoz lesz hasonló.

Eme akció-vígjáték legnagyobb erénye, hogy a színészek magukat, egykori ismert szerepeiket figurázzák ki és láthatóan mindezt élvezettel teszik. Egyszerűen jól áll nekik, ahogy komoly képpel vagy esetleg kissé idióta arckifejezéssel adják elő szövegeiket, a rájuk adott göncök (Malkovich a csíkos pólóban és rövidgatyában) pedig csak dobnak a humorfaktoron. Láthatóan a szereplőgárdában bíztak, a történettel nem is igazán törődtek. A cselekmény eléggé laza, ezalatt nem azt értem, hogy könnyed, hanem szét szét akar esni és csak nehezen fogják össze. A karakterek ide-oda mendegélnek, mindenhova könnyedén el-vagy bejutnak és olykor csak úgy hasraütészerűen tűnnek fel vagy el egyes szereplők. Érthető lenne, ha a Hoeber fivéreknek lett volna más feladatuk is a Red 2 forgatókönyvének a megírásán kívül. A filmet elnézve olyan érzés kerülgetett, mintha minden egyes nap összehoztak volna egy jelenetet, majd ezeket átgondolatlanul, bután összefűzték volna egy egésszé.

A folytatást egyedül a színészek teszik élvezhetővé, túlságosan sok akciót ne várjon senki, a látványosabb lövöldözések, üldözések, bunyók gyorsan véget érnek. Willis csak néha unatkozik, Malkovich-nak mindig van valamiféle humoros szöveg a tarsolyában ( a megszokott „malkovicsos” csücsörítés vajon véletlen vagy önmagát parodizálja?), de a legjobban talán Louise-Parker élvezhette a forgatást, úgy tűnik, mintha folyamatosan vigyorogni akarna. Az öregek mellett Lee Byung-hun eléggé halovány, „a bosszús vagyok, kell a pénz, de lehet velem beszélni” figura elsikkad a többiek mellett. A Red 2-től nem kell sokat várni, erre a filmre tökéletesen illik a könnyed szórakozás, amely elszórakoztat úgy 2 órára, de később már csak arra lehet emlékezni, hogy Willisnak végre megrezdült az arcizma, ami önmagában véve egy kisebb csoda. 60 %

imdb: 7,1

rottentomatoes: 42 %

Büdzsé: 84 millió dollár
Eddigi amerikai bevétel: 49,4 millió dollár
Eddigi összbevétel: 93,4 millió dollár