Péntek 13 (Friday the 13th, 2009)

Jason és én még nem kerültünk túl sokszor egymás közelébe. Haloványan emlékszem rá, mintha még régen láttam volna egy részt a franchise-ból, de hogy melyiket azt nem tudom. Viszont a Jason X-hez volt szerencsém, ami után nem támadt fel bennem olyan késztető érzés, miszerint meg kéne szerezni valamely részt a szériából. Annyit még tudok, hogy Jason gyakorlatilag halhatatlan volt, mindenféle módszerrel próbáltak vele végezni az idők folyamán, ám mégis visszatért. A remake kapcsán mégis feltámadt az érdeklődésem, mivel a direktori székben Marcus Nispel foglalt helyet, aki Michael Bay produceri felügyelete alatt már összehozott egy számomra teljesen jó horrort, a Texasi láncfűrészes mészárlást.

A Cryastal Lake-nél 20 évvel ezelőtt bekattant egy nő, lemészárolt pár embert mielőtt végképp elvesztette volna a fejét. A tábor azóta bezárt, a zakkant csaj fia azonban még mindig ott éldegél és folyamatos kill’em all üzemmódban várja a turistákat, macheteje mindig éles és ha kell bármikor elővesz egy íjász készletet is. Jason nem unatkozik, ugyanis új mészárolandó emberek érkeznek a környékre. Clay Miller (Jared Padalecki) eltűnt húgát keresi ezen a területen, pár fiatal pedig csak egy laza kikapcsolódásra vágyik.

Teljesen ellenszenves bagázst sikerült összetrombitálni a filmhez, olyanokat akikért egy másodpercig sem lehet szorítani. A főhősnek Jared Padaleckit tették meg, neki már úgyis van horroros múltja, a Supernaturalban űzte az ipart Jensen Ackles-szel, aki idén szintén egy remake-kel, a Véres Valentinnel támadt. Padalecki szájába olyan mondatokat adnak, ami után a srácot csöppet gyagyásnak lehet titulálni, pl: ha valaki azt mondja neki, hogy „Hülye vagy!” akkor ő így reagál rá: „Hülye vagyok!”. A víkendezni érkező társaság végképp unszimpatikus. Az „Azért meg néger vagyok” dumát nyomó fickó nem rokonszenves, a távol-keleti srác pedig valamiért idegesítő, valamint szeret magában beszélni. A banda „főnöke” pedig már az első pillanattól fogva megérdemelt volna egy felnégyelést.

A mellékszereplő csajok olyan totál butának néznek ki, mint egy marék fű. A fickók nagy megelégedésére legalább vetkőznek, legalább a látvány megvan, arra panaszunk nem lehet. Sajnos a két ismertebb név, Amanda Righetti és Danielle Panabaker nem vet le semmilyen ruhadarabot. Righetti szerény véleményem szerint jobban és feszülősebb cuccban nyomta végig a Visszatérés a Kísértet-hegyre horrort, ebben az alkotásban viszont olyan semmilyen és még csak nem is sikerül jól kinéznie (pedig róla rossz fotót találni szinte képtelenség).. Akiért csöppnyi szimpátiát érezhetünk, az Danielle Panabaker, az egyetlen normális karakter a szereplők között, bár láthatóan néha nem tudja mit is keres ebben a filmben.

Jasonnek akadnak jó pillanatai, a nagy meláknak kegyetlenül jól áll a hokimaszk, van pár jobb megmozdulása is. Először még talán kicsit megugorhat a szívverésünk, mikor az egyik áldozata mögött megjelenik, később viszont már inkább csak egy-két nagyobb ásításra futja, mivel mindig ugyanúgy próbálják a nézőre hozni a frászt. A nagy benga machetes ugyanis szinte mindig hasonló módon támadja be a prédáját és egy idő múlva már meg se lepődünk azon, hogy hirtelen feltűnik hatalmas alakja valaki mögött.

Tehát nem kaptam meg azt, amire vártam, csak egy unalmas, félelemtől mentes alkotást láttam, ahol senkiért nem tudtam szorítani. Legalább gore lett volna több vagy a gyilkolászásnál mutattak volna fel némi kreativitást, ám elég kevésszer lehetett azt mondani, hogy ez aztán valami, a megrögzött horror rajongók szerintem semmi újat nem fognak lelni ezekben a öldösésekben. A Michael Bay-féle horrorgyár egyre lejjebb rakja a mércét, ezúttal a 20 %-nál többet nem tudtak kipréselni magukból. Ja, és érdekelne Jason miért védi olyan hevesen a territóriumát. Talán a sok füvet óvja ilyen vérmesen?

imdb: 6,1

rottentomatoes: 26 %

Büdzsé: 19 millió dollár

Amerikai bevétel: 65 millió dollár

Eddigi összbevétel: 90,6 millió dollár