2

Tate Taylor mutatja be az U.S.S. Indianapolis tragédiáját

Robert-Downey-Jr4 évvel ezelőtt Robert Downey Jr. producerrel a háta mögött láttak hozzá az U.S.S. Indianapolisról szóló film kivitelezéséhez. A színész és neje továbbra is kitart a projekt mellett, ami jó hír, bár arról nem szól a fáma, hogy vajon Downey Jr. fog-e játszani benne. Van most már rendező is Tate Taylor személyében. Robert Schenkkan, A csendes amerikai (The Quiet American) írója adta ki kezei közül a forgatókönyvet, amit most éppen Mike Jones vett kezelésbe. Szintén Jones írta az In the Event of a Moon Disastert, amelyet  Taylor fog ledirigálni és egy olyan alternatív valóságot mutat be, ahol az első holdraszállás katasztrófába torkollott.

Az U.S. Indianapolis volt az a hajó, amely 1945-ben leszállította a hiroshimai bombát. Az odaúton nem volt nagyobb probléma, ám visszafelé jövet egy japán tengeralattjáró észrevette és elsüllyesztette. Közel 900 ember élte túl az esetet, de a fagyos víz és a rengeteg cápa megtette hatását és csupán 300-at mentettek ki.indianapolis

Erről az esetről mesél Robert Shaw a Cápában „”A japánok küldtek egy tengeralattjárót, és megtorpedózták az Indianapolis-t. A visszaúton. Amikor jöttünk visszafelé, miután leszállitottuk a bombát. A hiroshima-i bombát. Ezerszámra voltunk ott a vizben. A hajó 12 perc alatt elsüllyedt. Vagy fél óra múlva jelent meg az első cápa.  Megpróbáltunk szorosan együtt maradni. Ahogy ilyen régi képeken láttuk, amik a waterloo-i csatát ábrázolták, arra gondoltunk, ha jön a cápa, az első ember, akit megtámad, majd üvölt meg rúgkapál, mire a cápa beijed, fogja magát és elkotródik. De előfordult, hogy nem kotródott el. Van, hogy csak egyszerűen bámulja az embert. Egyenesen a szemébe bámul. Rettenetes az a tekintet. Olyan élettelen a szeme, olyan, mint egy baba üvegszeme. Ahogy közeledik feléd… olyan, mintha nem is élne. Csak, amikor harap, akkor érzed, hogy él, olyankor kifordul a szeme fehérje, és valami idegborzoló, rettenetes sikolyt hallasz. A viz hirtelen vörös lesz, és te hiába sikoltozol, hiába rúgkapálsz, jönnek a cápák, és darabokra tépnek. Aztán mire felkelt a Nap, 100 ember veszett oda. Nem tudom, hány cápa volt, talán 1000, óránként felfaltak átlagban 6 embert. 1100 ember volt a hajón, 316 menekült meg, a többit megették a cápák 1945. július 29-én.”