epic

Ha egy animációs film teljes egészében az erdőben játszódik, még szép, hogy bemutatják mennyi aranyos állat mozog és futkározik a magas fákon, a fűszálak, a szép virágok alatt. Mindez egyértelműen magával hozza a tanúságot: Ügyelj a természetre. A Loraxban ezt mindenféle pironkodás nélkül másfél órán keresztül űzték magasfokon, csak éppen annyira beledörgölték a nézők képébe, hogy teljesen élvezhetetlen alkotás született. Már-már jobb lett volna, ha a „Védd az erdőt, egyél hódot!” mondanivalót biggyesztették volna a végére. Szinte teljesen meglepő, hogy a Foxnak a Blue Sky-jal sikerült A zöld urai animációs filmet úgy elkészítenie, hogy egy pillanatra se legyen kellemetlen, bár az eredetiség fogalmát inkább a küszöbön hagyták, nem engedték át a vastag ajtón. Mary Katherine édesapját látogatja meg, aki életét annak szenteli, hogy bizonyítsa apró, értelmes, beszélni tudó lények élnek az erdőben. A lány véletlenül belefut az egyikbe, aki történetesen a levélőrök királynője, a találkozás során miniatűrré zsugorodik, majd kiderül, hogy a növényzetben a jó és a gonosz vívja háborúját és gyakorlatilag rajta múlik, hogy ne a rosszak győzzenek. Talán már sokan mondták, de tény, hogy az Arthur és a villangókat ötvözték az Avatarral, Mary pedig úgy szökdécsel a virágok szárain és fák ágain, mint Neytiri. Mindemellett hősnőnk piros felsőben csodálkozik és tör előre, így akár Piroskaként is gondolhatnának rá a gyerekek. A zöld urai leginkább nekik szól, nem pakolták tele utalásokkal és kikacsintásokkal, inkább csak egyszerűen megpróbálták szórakoztatni a népet. Nem árulnak zsákbamacskát, nem fog meglepődni senki, egyszerűen csak egy élvezetes kalandot prezentáltak sok-sok apró, egyébként úgy egy jelzővel körülírható lénnyel. A humorforrást két csigusz biztosítja, így ha mellékszereplőként megállják a helyüket, akkor a DreamWorks Turbojával már csak nem lehet gond. Egyetlen dolog kell, hogy a felnőttek is élvezni tudják: elő kell kotorni valahonnan gyermeki énjüket.