4

Röviden: Ronal the Barbarian (2011)

Conant felesleges bemutatni, ismeri mindenki az erőtől duzzadó barbárt. Olvasott róla, látta az Arnold Schwarzenegger vagy a Jason Momoma-féle filmverziót. Esetleg már formában találkozott a közkedvelt barbárral, elképzelhető, hogy nevethetett is rajta, hiszen itthon egy-két Konyak regényben bambulhatott és baromkodhatott. Valószínűleg nem Stone & Caldwell & Rascal paródiája volt az első és bizonyára nem is az utolsó, de a legutóbbit a dánok hozták össze. Egy bátor harcos, Crane szembeszállt az embereket elnyomó démonnal, habár legyőzte, ám halálos sebet kapott, kiömló vérét itta a nép, ezáltal kegyetlenül megerősödtek. Így születtek a barbárok, akik könnyedén tépik szét a vastag ABC-t és lazán szétfejelnek bármilyen követ. Olyan erővel bírnak, mint Obelix, aki kiskorában belesett a varázsfőzetes üstbe. Egyetlen gyenge legény van köztük, Ronal, aki nem csak töpszli, de eléggé csenevész. Mégis neki kell megmenteni bajtársait, mikor egy bulizós este lecsap rájuk a gonosz. A Ronal, a barbár cselekménye úgy halad előre, ahogy az a nagy könyvben meg van írva.. Hősünknek sikerül egy-két harcostársat szereznie, segedelmükkel könnyebben jut el a célig, közben még sikerül becsajoznia (valamennyire). Akadnak itt hahotázós, térdcsapkodós poénok, de ugyanakkor több is félremegy, illetve alapvetően nem tett jót az animációs filmnek a sok-sok meleg poén. Természetesen Conan kifigurázása adja magát az efféle humort, hiszen a karakterek nagy része ágyékkötőben flangál és el lehet sütni ezt-azt, sőt még az elfek is megkapják a magukét, de nem sikerült kiaknázni az ebben rejlő lehetőségeket. Mindenesetre ügyesen kiforgat néhány sztereotípiát és kardos-szandálos közhelyet. Az animáció ugyan nem üti meg a hollywoodi szuperprodukciók minőségét, de azért több, mint elfogadható. 55 %

 

1

A helyőrség (Outpost)

Egy tudós-szerű fickó Kelet-Európában valahol felbérel pár marcona zsoldost. Az ürge keres valamit és valami szponzorokra hivatkozik. A katonák parancsnoka elvállalja a melót, még remélik is titkon, hogy valami plusz nekik is landolhat a végén. A helyszínre érkezve sok értékes dolgot nem lelnek, de náci zombikat meg igen, ezek pedig gyakorlatilag megölhetetlenek. Itt kísérletezett pár beteg német elme a második világháború alatt, az eredmény néhány tucat megölhetetlen élőholt.

A film maga teljesen B kategória, a színészek se valami nagy tehetségek, bár keményen nézni mindegyik tud. Talán csak Ray Stevenson (a következő Megtorló) az kit ismerhetünk.

Van vér, lőnek benne veszettül, izgalom egy csepp se, vér meg akad egy kevés. Egy estére elmegy, ha éppen nincs mit nézni, de egyébként teljesen felejthető.

Értékelés: 55 %

2

A szem (The Eye)

Szemesnek áll a világ!

– Ideadná a pénztárcáját és a karóráját?

– Természetesen! Mennyit ad érte?

Így lehetne elképzelni azt, amit Hollywood művel lopás címszó alatt, hétköznapi nevén úgy nevezzük remake. Jobb ötlet híján régebbi klasszikus filmjeikhez nyúlnak vissza, esetleg határon kívüli sikeres, ismert művek között szemezgetnek. Ha horrorról van szó, akkor természetesen a távol-keleti „piacokon” kell körültekinteni. Akad itt nem egy olyan alkotás, mit már úgymond „amerikaiasítottak”. A kör szépen hozott, jól is sikerült, jött a többi is, futószalagon, néhány minőség-ellenőrzés nélkül.

Sydney (Jessica Alba) gyerekkorában vesztette el látását, habár volt már kísérlet arra, hogy a látását helyrehozzák sajnos nem értek el eredményt. Újra próbálkozik, a műtét sikeres lesz, a fiatal hegedűművész újra lát, de olyan alakokat, amelyeket senki más, látja a halál „dolgozóit”, ahogy dolgoznak. A kezdeti látomások később gyakrabban, erőteljesebben, erőszakosabban törnek elő, így Sydney már-már az őrülettől vezérelve nyomozni kezd.

Olvasd tovább