FilmDROID

Baráti társaság egy vidéki, eldugott helyre érkezik, a fiatalok önfeledt szórakozásába, italozásába kezdenek, amibe némi meztelenkedés is vegyül. Mulatozásukba néhány nem túl szimpatikus egyén szól bele hegyes csákánnyal, éles machetével, csúnya nézéssel, elhanyagolt fogakkal. Ahogy telnek a percek úgy szaporodnak a hullák, még végül csak egy srác és/vagy egy lány marad életben, véres ruhával másznak vissza a civilizációba. Mindannyiunk számára ismerős ez a sablonsztori, megannyi slasherben dolgozták ás használták fel és még biztosan találkozni fogunk pár tucat hasonló filmben. Eli Craig is rengeteg hasonló művet láthatott, felmerülhetett benne, mi történne, ha egyszer a velejéig romlottnak tűnő alakok valójában totálisan ártatlanok lennének és nagyon értetlenül állnak a gyanúsítgatások előtt.

Takashi Miike minden kétséget kizáróan az egyik legőrültebb kortárs rendező, még japán viszonylatban is. A kilencvenes évek direct-to-video hullámával tört be a filmiparba, és rendesen megtanult gyorsan dolgozni, mert a mai napig évente két-három filmmel áll elő. Ezeknek sajnos csak egy töredéke jut el Nyugatra, és még kevesebb hozzánk Magyarországra. Az IMDb a védjegyei között első helyen sorolja, hogy a filmjei „gyakran provokatívak, megdöntik az extrém erőszak és a szex tabuit”, a legtöbben valószínűleg az Ichi the Killer (2001) vagy az Audition (2000) c. filmekből ismerhetik a rendezőt. Én eddig mindkettőt elkerültem az extrém erőszak miatt, de volt szerencsém néhány másik alkotásához, amelyek a második védjegyéről tettek tanúbizonyságot: „A filmjeinek gyakran van kétértelmű vagy teljesen bizarr befejezése.” Az  első pont a Gozu (2003) volt, amit teljesen gyanútlanul vettem ki a tékából – amikor még léteztek ilyenek – és aminek nem csak a befejezése bizarr, hanem az elejétől a végéig annyira megrázóan furcsa, hogy David Lynch ehhez képest egyszerű, mint egy faék.

Olvasd tovább →

Eddie Morra (Bradley Cooper) még nem tudja, hogy csak az agya kapacitásának a 10 %-át használja ki. Azt viszont kapisgálja, hogy nem írónak termett. Emberünk úgy néz ki, mint egy hajléktalan, hosszú haját mintha hetek óta nem mosta volna, kinézete sem túl bíztató, lakásába boldogan költöznének be a patkányok, ha lehetne. Halomban állnak a mosatlan edények, barátnője is szakított vele, innen már tényleg egyenes út vezet az utcára, amit kénytelen lesz új otthonának hívni. A megváltás egy pirula képében érkezik, az NZT képes arra, hogy az elmét teljesen felszabadítsa, egy szem segítségével leteszi a berendelt könyvet kiadója asztalára. Nagyon nincs is más választása, Neonak még ott volt a lehetőség, hogy visszatérjen megszokott életéhez, de Morrának igazán már élete sem volt, így a bogyó már tényleg az utolsó utáni lehetősége volt. Hamarosan nagyobb adaghoz jut hozzá, egyre több pénzre tesz szert, ám csak ideig-óriág fenékig tejfel az új élete.