Author: Koimbra

Havas, mindentől távoli mellékúton zötykölődik egy kocsi. A járműben négy férfi, egyikük rossz bőrben. A főutat elkerülik, mivel még véletlenül sem szeretnének zsarukkal találkozni. Azonban a kocsi lerobban, így kénytelenek gyalogszerrel útra kelni, a távolban füstöt észlelnek, oda tartanak, gondolják talán lesz ott valami ház is. A helyszínre érve két szőke kedves lány fogadja őket, de az est leszálltával jönnek a gondok és bajok.

A Masters of Horror után ismét egy horrorantológia. A MoH-ból néhány részt láttam, nem fogott meg annyira, azt reméltem talán a Fear Itself-fel már jobban ki leszek békülve.

Az első részben azért volt jó pár nagy lyuk, ami szinte már ordított, nem is értem, hogy miért nem írták át vagy miért hagyták úgy. A rendező Beck Eisner (aki a Szahara combos buktája után most a tévében próbálkozik) azért tehetett volna egy kísérletet annak érdekében, hogy ezeket a buktatókat kiköszörülje. De nyílván mindenki úgy volt vele, hogy ez „csak egy” tévés produkció, annyira nem kell törniük magukat, no meg ha felvonultatnak néhány horrorelemet, akkor már ki lesz ezzel békülve mindenki.

A színészek közül leginkább Rachel Miner lehet ismerős a Kaliforgiából. Ő és Mircea Monroe olyan kis segítőkésznek, mégis hűvösnek, furának tűnnek. Én bizony ha egy elhagyatott házba kerülnék, ahol két ilyen nő fogadna akkor először szépen hátrálnék, majd bátran elmenekülnék valamerre. Meglátva őket már kalapált is a vészcsengő, hogy itt valami lesz.

Nem volt izgalom, nem volt érdekes, a befejezés is sejthető (kb. a vége előtt egy perccel) mégis eltelt ez a szűk ¾ óra, és a színészi teljesítmény is elfogadható volt (főleg a két jóasszonytól). A következő részt még megtekintem, aztán döntök a sorozat sorsáról.