Starship Troopers 3 – Marauder

Nem mondom, hogy nem szórakoztam jól az első részen, sőt még az a jelenet is él bennem, mikor egy elpusztított bázisra érkeznek a katonák, amit be is támadnak mégegyszer a bogarak. A csata zajlik, a kamera fellendül és milliónyi lény hömpölyög előre a bázis felé. Talán ez volt ez első olyan film, amit láttam, ahol ilyen tömör lény invázió volt. Viszont igen kevés film van, ami tetszett, de utána mégis lehúzom. Ebben is a vége után kezdett idegesíteni az a dolog, hogy hol vannak a járművek? A nagyon fejlett jövőben űrhajókkal oda tudnak menni ahova akarnak, mégsem képesek magukkal vinni tankokat és egyéb hasonló cuccokat? Néhány repülő lebombázott egyszer egy területet és ennyi. A második rész nem tudom minek kellett, valaki nem fért a bőrébe és muszáj volt egy folytatást csinálnia. Talán úgy gondolták, hogy dvd-n szép sikert ért el és ha kihozzák pár millából (7 milliós büdzsé), akkor itt is tuti dőlnek majd a dollárok.

A harmadik felvonás is csak dvd-n érkezik (kivéve Japánban, ott mozizhatnak), szintén nem túl egetrengető összegből készült. Ugyan kinek hiányzik az a nagy bukta, mint az első résznél? Így ha a rajongók kikölcsönzik, akkor abból már szép bevételre tehetnek szert.

A háború tovább tombol, aki a béke mellett van az áruló és hurkot kap a nyakába. A katonákba pedig szinte belesulykolják, hogy minden egyes nap jó a halálra, a célért meghalni dicsőség. Rico egy Roku San nevezetű bolygón teljesít szolgálatot, mikor megérkezik az űrmarshall, aki már amolyan ikon/jelkép a Földön. A landolás után a bázisra beszabadulnak a bogarak, ahonnan sikerül kimenekíteni a nagy sztárt, de nem jut messzire, egy mentőkabinban néhány emberrel a bolygón reked. Felkutatásukra az időközben halálra ítélt Rico-t küldik.

Itt már azért kicsit megpróbálták összedobni valami jobbat a másodikhoz képest. Kezdetnek újra láthatjuk a szövetségi híreket, amelyek az első részben is voltak és vannak utalások az első részre is. Visszatér az első rész főszereplője Casper van Dien, akinek a kiugrási lehetősége az első rész illetve a következő filmje, a Tarzan lett volna, de mivel egyik sem lett sikeres megmaradt videótékás filmeknek. A Csillagközi invázió háromban feszít, kemény pofát vág…és mondhatott volna azért pár jó beszólást, elfért volna. A női vonalat Jolene Blalock erősíti, nem erőlteti meg magát túlzottan, az első gondolatom az volt róla, hogy jobban mutatna egy pornóban. A gárdára szintén elmondható, hogy egyik sem nagy színészfenomén, de legalább egyik arcvonásain sem röhöghetjük el magunkat, talán azért mert gyönyörűen nélkülözik a mimikát. Edward Neumeier vezényelte le a filmet, az ő nevéhez kötődik az első rész forgatókönyve. Ez az első rendezése, ehhez képest elég jól teljesít. Mostanában igen divatos a kamerarángatás akció közben, ő ezt kerülte, mondanám, hogy csak így tovább, de nincs semmi kiemelkedő rész vagy jelenet, amiért megpaskolhatnánk a buksiját.

A kis költségvetés elsősorban a speciális effekteken látszik, főleg a bogarakon. Úgy néznek ki, mintha forgatás előtt hajtogatták volna őket, majd belefényképezték őket a filmbe vagy felnagyítva odavetítették volna őket, miközben pár statiszta veszettül rángatta a testüket. A fegyverek szintén elég mulatságosan hatnak, hatalmas nagy drabál stukkerek vannak benne.  De azért akadnak  harcok, igaz nem sok és kevéssé látványos, talán ezekből akár lehetett volna akár több is, de a büdzsé ugye nem verte a csillagokat.

Szóval így összegezve  Starship Troopers Marauder egy B (esetleg Zs?) kategóriás film, gyenge színészekkel, hülye párbeszédekkel, gagyi trükkükkel. Számítani lehetett rá, nem ér senkit meglepetés. Gyakorlatilag rögtön az első percekből leszrűhető valaki számára, hogy miként is fog tetszeni neki. Nem voltak hatalmas elvárásaim, meglepően jól elvoltam rajta (esetleg annyira rossz, hogy már jó kategória?),  szerintem egy nézhető alkotás, no meg végre megkaptam azt is, amit az első részből hiányoltam.

Értékelés: 60 %

Előállítási költség: 20 millió dollár

Japán előzetes

Előzetes Casper Van Dien felvezetésével