Terminátor: Megváltás – A Machinima sorozat (2009)

Tavaly a Terminátor: Megváltásban ismerhettük meg Blair Williamst, az Ellenállás egyik kemény katonáját, aki erősen szimpatizál Marcusszal. Rá építettek a Machinima-sorozatot, a történet 2016-ban játszódik, Williamst egy feladattal bízzák meg, likvidálnia kell azt a személyt, aki zavarja a kommunikációt. Kiderül azonban, hogy az illető nem gép, hanem egy profi hacker, aki csak véletlenül kavart be az embereknek, Williams úgy dönt, hogy jobb lenne beszervezni a férfit, mint megölni, tudása csak a humánok javára válhat.

Személy szerint nem küldtem pokolra a harmadik Terminátor részt, számomra nézhető volt, sőt a negyediken is elvoltam, de ez a 6 egyenként 10 perces epizód konkrétan pokolian rossz volt. Fogalmam sincs, hogy ezt ki hagyhatta jóvá vagy ki gondolta, hogy ez a valami ebben az állapotban eladható/kiadható. A 200 milliós mozifilm után úgy tűnik, mintha megdobtak volt pár tízezer dollárral egy kezdő csapatot, majd hozzátették a feladatot is, hogy szélsebesen hozzanak össze egy 60 perces animációs filmet (vagyis hat részes sorozatot), azok pedig kinyitották a garázst, ahol a számítógépeik voltak és összehányták ezt az produkciót.

Az animáció konkrétan siralmas, komolyan néha megijedtem, mikor közelről mutattak egy-két fejet, a karakterek szeme fehérje többször nem látszott. Teljes sötétség volt csupán ott, ahol a szemnek kellett volna lennie, mintha a Sátán vagy egy démon (esetleg maga a Skynet) szállta volna meg a szereplőket. A szájuk pedig nem formált szavakat, nyitódott, záródott, oly mindegy, hogy mit mondtak, csak kinyílt és összezáródott a lepénylesőjük, egyébként még az volt a legjobb, mikor nem mutatták őket közelről, mert a fogaikkal sem végeztek ám valami príma munkát. Williams fiatal (jó 30-as?) nő volt a mozifilmben, itt pedig többször úgy nézett ki, mintha az 50-es éveit taposná. A figurák fején semmi érzelem nem látszott, minden helyzetben ugyanúgy néztek ki, a testartásuk pedig többször viccesen hatott, ha el kellett fordítaniuk a fejüket, akkor néha nem is oda néztek, ahova kellett volna, a mozgásról pedig jobb, ha nem is beszélek. Egy tíz évvel ezelőtt készült számítógépes játék introja vagy átvezető része is különbül mutat, mint a Machinima.

Ezen felül tele van a produkció sok bosszantó marhasággal. Csak hogy említsek is valamit feltétlenül fel kell hoznom azokat a jeleneteket, mikor a szereplők gondosan elbújnak valami fedezék mögé, a fél fejük kilóg, de ez nem zavarja se őket, se a robotokat. A gépek csak gondosan megsorozzák az egyébként sem golyóbiztosnak tűnő rejtekhelyet. A Halálosztók lőni nem tudnak, hiába ültetett beléjük a Gépisten lőképelemzőt meg egyéb hasonló finomságokat, csak nyomják az ólmot mindenfele. Nem egyszer fordul elő, hogy pár méterről képtelenek eltalálni egy egyenesen futó alakot, csak köpik felé a sok lőszert, természetesen mindegyik mellétrafál, pedig a jóember még nem is cikkcakkban közlekedik, ahogy logikus lenne, hanem csak úgy előre. Az egyik „kedvenc” jelenetem mikor Williams „Van ott valaki” felkiáltással felmegy a lépcsőn, ott pedig egy robot éppen azzal foglalatoskodik, hogy valakit a torkánál fogva a levegőben tartson, a Terminátor biztosan süket, ráadásul másodpercekig meredten bámul hősnőnkre, aki nem emeli célzásra a fegyverét, hanem bátran elfut.

Az akciójelenetek nagy nullák, mintha egy G.I. Joe rajzfilmet nézne az ember, ahol a két tábor bőszen lövi egymást, ezer lövedék száguld át a levegőn, de egyik se talál be. Csakhogy amíg a G.I. Joe-ban ez még jó volt, itt teljesen nevetségesen hat, amire rátettek még egy lapáttal, hogy akció közben „elkezdték rángatni a kamerát”, talán mert ez elég divatosnak hat manapság vagy azért, mert így még annyira sem kellett odafigyelni a részletekre. Az a büdös nagy helyzet, hogy egyetlen pozitívumot sem tudok említeni a mini-sorozattal kapcsolatban, nem tudom, hogy kinek szánhatták ezt a förmedvényt. A rajongók biztosan rituálisan el fogják égetni, ha a harmadik és negyedik felvonás nem tetszett neki, akkor erre már új szavakat kell kitalálni, mivel azokra már minden szidalmat elmondtak, a tinik kiröhögik.