Ferris Bueller 30 éve lógott meg a Ferrarival

A Meglógtam a Ferrarival kifejezetten olyan film, ami bármikor jó kedvre derít. Klasszikus, minden percre remek, élvezhető, mosolyt csal az arcodra. John Hughes munkásságának egyik ékköve. 30 év mutatták be Amerikában, mi csak bő két év múlva ülhettünk be rá, 1988. augusztus 8-án.

A történet

Ferris Bueller nem szeretne bemenni a gimibe, inkább kihagyja a tanítást és Chicago belvárosában szórakozna. Sikerül rávennie barátnőjét, Sloane-t és legjobb barátját, Cameront, hogy tartsanak vele. És mindezt Cameron apjának Ferrarijában. Csakhogy a verdát parkolóőrök kölcsönveszik, ráadásul a suli igazgatója le akarja buktatni Ferrist.

Az előkészületek

John Hughes 1987. február 25-én kigondolja a történet, amit másnap a Paramount vezérének elő is ad. Ned Tanennek megtetszik az elgondolás. Hughes hozzá is lát a forgatókönyvhöz, 6 nap alatt el is készül. Paul Hirsch vágó szerint afféle transzközeli állapotban volt, amikor dolgozott, és gyakorlatilag a szkript első változata alapján dolgozott a forgatáson.

A főszerepre kifejezetten Matthew Brodericket akarta a rendező. Ő ugyanis el tudott játszani egy okos és sármos srácot. „Voltak színészek, akik eljátszhatták volna Ferrist, de a nézők arra gondoltak volna, hogy miért adtak ki erre pénzt. Jimmy Stewart is eljátszhatta volna 15 évesen. De én Matthewt akartam.” – mondta Hughes. Jim Carrey, John Cusack, Tom Cruise és Michael J. Fox is szóba jött egyébként a szerepre.

Mia Sara eléggé meglepte a direktort. „Viccesre sikerült a meghallgatás. Nem tudta, hogy hány éves vagyok, de megmondta, hogy egy idősebb lányt szeretne a 17 éves Sloane Peterson szerepére. Méghozzá azért akart kicsivel öregebb színésznőt, akiben meg tudja jeleníteni a karakter által megkövetelt méltóságot. Közöltem vele, hogy 18 vagyok, erre majdnem kiesett a székből.” – mesélte Sara. Molly Ringwald is jelentkezett Sloane megformálására, de Hughes szerint számára ez nem lett volna eléggé nagy szerep.

Emilio Estevez bújhatott volna Cameron Frye bőrébe, azonban őt nem érdekelte a film. Alan Ruckra emlékezett Hughes korábbról, mivel a fiatal színész a Nulladik óra meghallgatására is elment. Mivel fiatalnak tűnt, könnyedén el lehetett hitetni, hogy nem egy 29 éves férfiről van szó, így a direktor inkább rá osztotta a karakter megformálását.

A Ferrari

Ferris rábeszéli Cameront, hogy furikázzanak az apja ritka 1961-es Ferrari GT California verdájával. A közeli felvételeken valóban egy 250 GT Californiát láthatunk, de a többi jelenetnél másolatot használtak. Hughes a DVD kommentárban elmondja, hogy nagyjából 100 darab van ebből a Ferrariból, szóval igen drága lett volna ha azzal száguldozni, ugratni, pláne leamortizálni. De a közeliknél csak nem használhattak replikát.

A 250 GT a forgatás idején 350.000 dollárba került, a film után eléggé megnőtt az ára is. 2008-ban egy aukción 10 millió 976 ezer dollárért adtak el egyet, 2015-ben pedig 16.830.000 dollárért.

A direktor látta a Modena Design and Development hirdetését egy újságban, a cég készítette a Ferrari 250 GT másolatát. Szóval fel is hívta őket. Neil Glassmoyer elárulta, hogy amikor Hughes először felhívta, azonnal letette, mivel azt hitte, hogy egy haverja szórakozik vele. Másodjára már sikerült meggyőznie arról, hogy kicsoda és rávette őket, hogy elvigyék a verdát az irodájához. „Miközben odakint vártunk, kijött egy ápolatlannak tűnő alak és nézegette a kocsit. Azt hittük, hogy a portás lehet vagy ilyesmi. Majd felnézett az ablakokhoz és elordította magát, hogy „Itt van!”, ki is nézett pár fej, hogy megszemléljék. Kiderült, hogy az illető John Hughes volt, és az ablakokban lógó emberek pedig a munkatársai.”

Mark Goyette három replikát is legyártott a filmhez. Az egyiket a Paramount csak lízingelte és ezt használták, amikor a kamera felett átugrik a kocsi. A forgatásán végén kissé leharcolt állapotban szolgáltatták vissza, Goyette kijavította és eladta egy kaliforniai párnak. A másodikat megvette a Paramount, kaszkadőrjelenetekhez szánták, de kissé elrontották, és csak egyszer tudtak vele dolgozni. Most éppen a Cancunban található Planet Hollywood étteremben látható. A harmadikat akkor használták volna fel, amikor kitörnek vele az ablakon, de ezt a másolatot nem fejezték be. Nem sokkal később nyoma veszett, Goyette szerint vagy eladták vagy a stúdiónál van valahol.

A monoton monológ

Ben Stein monoton szövegelése a Smoot-Hawley törvényről eredetileg nem volt benne a forgatókönyvben. Stein a statisztáló diákokat akarta szórakoztatni a felvételek szünetében és a fiatalok hangosan nevettek rajta. Erre felfigyelt a rendező is, megkérte, hogy improvizáljon valamit. „Amikor a közgazdaságtan kínálati oldalát részleteztem, megtapsoltak. Arra gondoltam, hogy azért, mert megtudtak valamit a kínálatról. Ám kiderült, hogy unták az előadást. Életem legszebb napja volt.” – viccelődött Stein. Mellesleg az előadás indította el Stein színészi pályafutását.

Bevétel

Kicsit vicces, ha megnézzük mi vezette odaát a bevételi listát. A Vissza a suliba vígjáték nyitott az első helyen 8,8 millió dollárral, Harold Ramis műve 91,2 millió dollárig jutott. A Meglógtam a Ferrarival 6,2 millió dollárt szedett az első víkendjén és 70,1 millió dollárt gyűjtött össze. A Top Gun, a Kobra és a Piszkos alku követte őket a box office listán.

Házimozis forgalmazás

VHS-en és LaserDiscen adták ki 1987-ben, majd 1996-ban megint újra megjelentették VHS-en. DVD-n három alkalommal adták ki. Először 1999-ben, amelyen a kevés extrán kívül Hughes kommentárja is rajta volt, ez sajnos elvileg már nem kapható. Majd 2006-ban jött a Bueller… Bueller kiadvány, amin már több az extra, viszont lemaradt a kommentár. És végül 2008-ban az I Love the 80’s változat, ez szinte azonos a 99-essel, ám erről is kispórolták a kommentárt, viszont van egy bónusz cd 80-as évekbeli dalokkal és azok nem voltak hallhatóak a filmben. 2009 májusában kijött egy Blu-ray kiadvány, 2011-ben pedig a 25 évfordulóra is kidobtak egy Blu-rayt.

A sorozat

Az NBC 1990-ben afféle előzményt gyártott a filmhez. Charlie Schlatter játszotta Ferrist, Jennifer Aniston volt Jeanie és Ami Dolenz alakította Sloane-t. A pilotban Schlatter szétvág egy Broderick kartonfigurát, hozzáteszi, hogy utálta őt Ferrisként. Egy évadot, 13 részt élt meg a széria és a Parker Lewis sohasem veszít konkurens volt az oka, hogy lekerült a képernyőről, amelyet ugyanabban  időben adtak és sokkal nézettebb volt.

Kulturális hatás

A bevétel egy dolog, de ha később híres emberek idéznek belőle, más filmesek merítenek belőle ötletet, akkor örülhetnek igazán az alkotók. Itt van néhány példa.

Barbara Bush 1990-ben a Wellesley Főiskolán előadott beszédében a következőt mondta: „Találjátok meg az örömöt az életben, és hogy Ferris Bueller szabadnapját idézzem ‘Az élet gyorsan eltelik és ha nem állsz meg körülnézni, akkor lemaradhatsz róla.’”- A közönség tapsa után, hozzátette, hogy nem fogja elmondani George-nak, hogy jobban megtapsolták Ferrist, mint őt.

Stein névsorolvasásakor elhangzó Bueller? Bueller? Bueller? és az előadása alatt folyamatosan benyögött Valaki? Valaki? Beépült a popkultúrába és gyakran hangzott el, legalábbis régebben.

A 2010-es Oscar átadón emlékeztek meg Hughes-ról. Broderick elmondta, hogy az elmúlt években szinte minden nap odajön hozzá valaki, megveregeti a vállát és megkérdezi, hogy „Hé, Ferris, ez a szabadnapod?”

A Deadpool stáblista utáni jelenete szintén a Meglógtam a Ferrari előtt tiszteleg. Deadpool hasonló köntöst visel, mint Ferris, és szintén a közönséghez beszél.

Karrierek

John Hughes a 80-as években alapozta meg hírnevét, számos kasszasikerhez, klasszikushoz, emlékezetes filmhez volt köze. Főleg könnyed hangvételű, valóban humoros és vicces családi vígjátékokat írt és rendezett. A Családi vakációval egy csapásra megismerte a nevét a világ. Többször dolgozott együtt John Candy-vel, Steve Martinnal és Macaulay Culkinnal. A 86-ban kijött Ferris Bueller film után írta és rendezte a Repülők, vonatok, automobilokat, a Belevaló papapótlót és a Huncutkát. A Reszkessetek, betörők! és a Dennis, a komisz forgatókönyveit írta. Mindenképpen meg kell említeni a Szabadnapos babát, a Flubbert és a 101 kiskutyát is. Alexander Dumas Monte Criso grófja regényéből „kölcsönözte” az Edmond Dantes-t, álnév alatt vetette papírra a Beethovent, amelynek folytatásaiból már nem vette ki a részt. Az ezredforduló után már nem igazán dolgozott szkripteken. 2009. augusztus 6-án szívrohamban elhunyt.

Matthew Broderick a Háborús játékok után vállalta el a film főszerepét. Játszhatott Sean Connery oldalán a Családi ügy krimiben, Az újoncban Marlon Brandóval és Az ötvennegyedik hadtest háborús drámában Denzel Washingtonnal. A 90-es években bukások és kasszasikerek követték egymást, benne volt A kábelbarátban, illetve a Meglesni és megszeretni romantikus vígjátékban. 1998-ban az amerikai Godzilla elől menekülhetett, 1999-ben pedig ő volt Bigyó felügyelő. Jó ideje elkerülik a sikerek és a jó szerepek.  1997-ben vette el Sarah Jessica Parkert és azóta is együtt vannak.

A bájos Mia Sara a Legendával indította el filmes pályafutását, a Meglógtam a Ferrarival volt a második szerepe. Szép kezdet, mondhatnánk, de gyorsan félresiklott minden. Akadt ugyan egy-két jobb film, mint például a Döntsön a kard vagy az Időzsaru, de eléggé rosszul választott szkriptet és még az sem segített, hogy néhányszor ledobta magáról a textilt (Fekete nap, vörös hold, Caroline at Midnight). Mostanra teljesen eltűnt a rivaldafényből. 1996-ban ment hozzá Jason Conneryhez, akitől 2002-ben vált el, 2010-ben Brian Henson vezette oltár elé.

Alan Ruck a 80-as években Robe Lowe és Andrew McCarthy oldalán játszott az Én és a te anyád filmben, Charlie Sheennel szerepelt a Three for the Roadban. Láthattuk A vadnyugat fiai 2-ben, a Star Trek: Nemzedékekben, a Féktelenül-ben és a Twisterben. Később jobbára csak sorozatepizódokra szerződött, a Dokik, a Csillagkapu: Atlantisz vagy a Médium széria egy-egy részében bukkant fel. Az utóbbi években a Person Unknown, a Greek, a szövetség, Psych sorozatokban játszott. A közeljövőben érkezik a War Machine és az American Express, de előbbiben Brad Pitt, utóbbiban Charlize Theron lesz a főszereplő.