8

Több, mint testőr (The Bodyguard, 1992)

 

Lawrence Kasdan a 70-es években állt ki a hollywoodi nagyszínpadra a Több, mint testőr forgatókönyvével, kifejezetten Steve McQueennek szánta a főszerepet. McQueen a korszak nagy sztárja volt és mellette a zeneiparban bizonyított Diana Ross ereszthette volna ki a hangját. A 80-as évek végén melegítették fel a projektet, akkor Ryan O’Neallel ültek tárgyalóasztalhoz, Ross-t pedig továbbra is érdekelte a film, azonban kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva bedobták a törülközőt. Nem sokáig hevert parlagon a tervezet, Kevin Costner, az Álomgyár egyik ügyeletes keménylegénye bevállalta, hogy belebújik a a profi testőr bőrébe, a megvédendő színésznő-énekesnő szerepére több név is szóba került, végül Whitney Houson ölében landolt a lehetőség.

Frank Farmer (Costner) igazi veteránnak számít a testőrök körében, két elnök életére is vigyázott, ám kilépett a titkosszolgálattól, azóta hírességeket védelmez. Új ügyfele Rachael Maroon (Houston), az Oscarra jelölt színésznő. A hölgy egyik asszisztense bérli fel Farmert, habár Maroon csak mosolyog ezen, nem gondolja, hogy igazán nagy veszélyben volna. Emberei azonban eltitkolják előle, hogy fenyegető leveleket kap és valaki egyszer még a házba is bejutott. Ahogy lenni szokott a kezdeti ellenszenv után a zord tekintetű testőr felenged, elveit megszegve közelebb kerül munkaadójához, idővel már a nő sem hordja fenn fitos orrát.

 

Le kell szögezni, hogy a Több, mint testőr nem akciófilm, ugyan eldördül benne pár lövés, de inkább Farmer és Maroon kapcsolatát mutatja, boncolgatja, ahogy egyre jobban medkedvelik egymást. Illetve hogy pontosabb legyek inkább egy Whitney Houston promóciós produkció az egész. Az énekesnők többsége ilyen sikerekről és filmszerepről ábrándozik, de aztán csak olyan művekre futja, ahol a szegény, csodás énekhanggal megáldott kisvárosban éldegélő teremtés fogja batyuját és elindul szerencsét próbálni (Álmok útján, esetleg a Díva.) Houston karaktere itt már igazi híresség, milliók hevernek lábai előtt, koncertjei teltházasok. Houston élete első filmszerep ugyan nem ér Oscar-díjat (mint ahogy ebben az alkotásban), de az Arany Málna jelölést sem érdemelte meg. Tisztességgel megállja a helyét. Az elején még egy kissé öntelt, beképzelt sztár, aki úgy gondolja, hogy sérthetetlen, később megmutatja emberibb oldalát is, kiderül, hogy nem csak a fény és csillogás az élete. És végül a következő fázis: a paranoia. A játékidő vége felé eluralkodik rajta a félelem.

Costner pályafutásának csúcsán volt, sikerfilmek sorakoztak mögötte és két Oscar (a Farkasokkal táncolókkal érdemelte ki) nézett le rá polcairól, a karriergyilkos Watrerworld és A jövő hírnöke már nem volt messze. Testőrként is gond nélkül megállta a helyét, sikerült visszaadni egy-két ponton az ebben a munkában rejlő nehézségeket, veszélyeket. Szép öltönyben, az elmaradhatatlan adóvevővel és kemény tekintettel pásztázza a környéket és próbálja kiszúrni a lehetséges veszélyforrásokat. Vajon a széles vigyorú tini fenyegetést jelenthet? Vagy esetleg az a harminc körüli fickó forgat valamit a fejében? A szerepre eredetileg kinézett McQueen-t is sikerült megidézni, Costner hajviselete, frizurája is rá hajaz, de még játékában is erősen hasonlít az egykori legendás színészre. McQueen nagy kedvelője volt a távol-keleti kultúrának, filmeknek, egy ízben Akira Kurosawa műve, A testőr megy a tévében. És még egy szamurájkard is előkerül.

Szerencsére a történet nem csöpögős és nem is nevezhető amolyan vérbeli romantikus filmnek. Ugyan összebújik a két főszereplő, de ezt követően hős testőrünk képes újra gatyába és öltönybe rázni magát és emlékezni rá, hogy miképp kell ebben a szakmában dolgozni, megacélozza magát és szívét, felölti a kőkemény védelmező maszkját és újra úgy jár a szeme a környezeten, mint az áldozatára leső keselyűnek. Farmertől a humor sem áll távol, akad egy-két egysoros, amely vidám pillanatokat szerezhet (pl. a konyhai bunyó után).

Akárhogy is nézzük a Több, mint testőr egy ügyesen összerakott film, ami köré vérprofi marketinget sikerült építeni. Ki tudná megmondani, hogy vajon e produkció nélkül gigasiker lett volna Houston albuma és esetleg az énekesnő kiváló dalait kihagyva megnézték-e volna ennyien az alkotást? Egy biztos, Mick Jackson rendezése kellőképp szórakoztató, a zenés betétek jó helyen, nem érezni, hogy csak úgy, erőltetett-jelleggel szuszakolták volna bele a cselekménybe. Az alakítások rendben vannak, üresjárat alig akad, a romantikát sem erőltetik túl, esetleg némi plusz akció még elférhetett volna. Mindennel együtt azonban 75 %-ot megérdemel. Formálódik a remake is, legutóbb még Rihanna neve keringett az új változat körül.

imdb: 5,6

8 komment

  1. Igen, pont azon csodálkoztam, hogy a Droidon nem került szóba ez a tragikus esemény…
    Whitney Houston képes volt csodálatosan énekelni, de az élettel már nem tudott olyan sikerrel megküzdeni… R.I.P.!

    A filmet egyébként nem láttam, mert – főleg akkoriban – nem voltam országos rajongója sem Whitney-nek, sem Kevin Costnernek (noha mindketten letettek már néhány dolgot az asztalra).

  2. Sokan fogunk még emlékezni Whitney-re. Bár ez egy filmblog, de mindannyian tudjuk, hogy ez a cikk neki szól. Amúgy a film is teljesen rendben volt-van még napjainkban is. A zenei anyagáról nem is beszélve.
    Aki még nem látta, ajánlom figyelmébe. Megéri. De egy dologra figyeljetek oda: na az újabb, elcseszett szinkornnal nézzétek, mert az teljesen hazavágta a filmet. Régi szinkron, vagy eredeti angol – az a legjobb…

  3. @vrango: Whitney Houston énekesnő volt és nem színésznő. Volt egy-két filmszerepe, de igazság szerint úgy vélem, hogy a Több, mint testőrön kívül nem sok jó filmben láthattunk. A 90-es években játszott 3-4 filmben, de mint mondtam ő inkább énekesnő volt. Sajnálom, hogy elhunyt, de nem gondoltam úgy, hogy írnom kéne róla.

  4. Nem egy kiemelkedő film, az tény, de valamiért mégis magával ragadó. Egyszerűen jó, önmagáért. A karakterek hitelesek, és a vége is hihető.

    Remélem, ha lesz is remake, akkor valami cameo-val tiszteleg majd e film, de főleg Houston emléke előtt.

  5. erre az van a zindexen,h most nemrégiben is szerepelt egy filmben, idén kerül a mozikba, most vágják

    ez a film meg annak idején tetszett, de ma már asszem vallatni lehetne vele

    a címe a mindennapi beszédfordulatok közé is bekerült, hallottam már utalásként ha egy kapcsolat kezd túlmutatni a barátságon 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *