A Very Harold & Kumar 3D Christmas

Nyolc évvel ezelőtt ismerhettük meg a két fű-és egyéb drogokat kedvelő jó barátot, Harold és Kumart. Nem éppen a különféle szerek használatának árnyoldalát prezentálta a film, nem egy komoly drámát mutattak be, hanem egy vígjátékot, ahol Kumarék mindenféle őrült helyzetbe csöppennek. A kalandférgek első feltűnése nem durrant nagyot, de hozott annyit, hogy elkészülhessen a folytatás, amiben már magával Bush elnökkel pöfékelhettek a címszereplők. Természetesen ekkor is szabadjára engedték az írókat, akik beletettek mindent, ami láttán egy néhányan könnyen a szívükhöz vagy a gyermekük szeme elé kapnak. Volt itt minden, ami megmozgathatja a tiltakozásokat kedvelő, bojkottra felszólító tömegeket, a rasszista megjegyzésektől kezdve a csöcs-pöcs mutogatáson keresztül minden, amire könnyedén kiborulhatnak a konzervatív emberkék.

A harmadik felvonásban Harold és Kumar már nem együtt csavarják a dzsangát, ugyanis előbbinek valahogy sikerült feltörnie: a Wall Streeten űzi az ipart, van egy csodás barátnője és már régen nem drogozott. Kumar ajtaja előtt landol egykori cimborájának címzett csomag, így hát felkeresi régi barátját, ám a találkozás csúnya véget ér, Harold apósának gondosan nevelgetett fenyőfája tűz martalékává válik, így hát pár órán belül szerezni kell egy hasonlót, ellenkező esetben barátnője rokonsága még szűkebb szemekkel méregetik.

Haroldék karácsonyfaszerzési akciója során szívnak, mindenféle értelemben. Egyrészt nem megy egyszerűen a viszonylag könnyűnek ígérkező feladat, másrészt útjuk során szervezetükbe kerül némi narkotikum. Nincsen Kalandférgek Neil Patrick Harris nélkül, a színész miatt a címszereplők minden egyes részben háttérbe szorulnak, most sincs ez másképp, kissé olyan, mint egy NPH különfilmbe csöppennénk. E mellett akadnak szép számmal olyan jelenetek, ahol egyesek sűrűn hánynák a keresztet magukra. Nem spórolták ki most sem a nemi szerveket, két meztelen nő között feltűnik maga Jézus is és egy kölyök bekokózva rohangál a plafonon és egy kemény drog miatt hőseink gyurmafiguraként látják magukat.

Most is, mint az első két felvonás esetében Jon Hurwitz és Hayden Schlossberg dolgozott a forgatókönyvön, azonban az Amerikai pite következő mozis epizódjának a rendezése miatt kevesebb figyelmet tudtak szentelni a karácsonykor játszódó H&K kalandnak. Úgy pedig nem túlzottan lehet jó filmet készíteni, ha valamivel törődnek is, meg nem is. Ez nem olyan, mint a népmesében, ahol a „hozott is, meg nem is” variáció felér egy sikerrel és boldogan élnek, amíg… Kissé szomorú, mivel annyi önmagában remek ötletet zsúfolták tele a forgatókönyvet, hogy azokat külön felemlegetve bárki úgy gondolná, hogy térdcsapkodós-hahotázós filmmel van dolgunk.

Kalandférgeink teszik a dolgukat, azonban az egész próbálkozás amolyan hullámvasút effektus: vannak poénok, amelyek működnek, de akadnak olyanok is, ahol nevetni kellene, de egyszerűen nem megy. Éppen ezért kellett volna az íróduó odafigyelése, hogy olajozottan működjenek a helyzetek, de legalább annyit sikerült elérni, hogy az ide-oda mászkálás során nem érezhető az erőltetettség. 55 %-nál nem ér többet a film, több poén működésképtelen, de azért azt el kell ismerni, hogy Danny Trejo, mint szigorú tekintetű, széttetovált, hívő és a karácsony szentségét ismételgető kemény após szerepében telitalálat.

imdb: 6,6
rottentomatoes: 69 %

Büdzsé: 19 millió dollár
Amerikai bevétel: 35 millió dollár