Jonathan Lethem első regénye 1994-ben jelent Gun, with Ocassional Music címmel, a művet Nebula-díjra is jelölték, pár évre rá pedig Alan J. Pakula szerezte be a megfilmesítési jogokat, majd később Hampton Fancher látott hozzá a forgatókönyv megírásához. Gabe és Alan Polsky (Mocskos zsaru remake) producerek nemrég léptek a fedélzetre, így úgy tűnik végre lesz valami a sci-fi noirból. A történet középpontjában egy magánnyomozó áll, akinek ki kell vizsgálnia egy gyilkosságot.
A könyvről az rpg.hu írt imígyen:”… Egy jövő, ahol a hírek helyett már csak azok megzenésített változatát hallhatjuk, ahol az Inkvizíció szava a Törvény, és ahol egy rossz cselekedetünkért cserébe pontokat vonnak le a karma-kártyánkról. A környezetben benne van az a vagány őrület, amely minta a kilencvenes évek elejének angol képregény-kultúrájából szivárgott volna át a regénybe… Jó, jó, első könyves írótól pláne, de jó könyvekkel tele a padlás. De van még hátra ötven oldal, és a szerző ezen az ötven oldalon olyat tesz, ami egyszerű jó könyvből zseniálissá teszi a művet: miután a végsőkig húzta a húrt, miután már ott vagyunk a megoldás közelében, egyszer csak vesz egy nagy levegőt, és szünetet tart, csak azért, hogy utána a befejezés úgy vágjon gyomorszájba, hogy magunk is csak levegő után kapkodunk.”