4

Adventureland – Kalandpark (Adventureland)

 

Nehezen akartam magam rászánni a Kalandpark megtekintésére, ennek pedig egyetlen oka volt csupán, ez pedig a rendező személy Greg Mottola volt. 2007-ben ugyanis a Superbad – Avagy miért ciki a szex? vígjátéka nekem konkrétan az év egyik legrosszabbjai között szerepelt, bár némi bizakodást jelentett, hogy jelen esetben Judd Apatow semmilyen minőségben nem vett részt a film elkészítésében.

A cselekmény 1987 nyarán játszódik, a film középpontjában James (Jesse Eisenberg) áll, aki miután sikeresen leérettségizett úgy tervezi, hogy nyáron Európában fog túrázni, azonban színes álmai szétpukkannak, mikor rádöbben arra, hogy erre nem lesz elég kerete. Így hát kénytelen elvállalni egy nyári melót, sok helyen csak az elutasítás fogadja, ám egy vidámparkban azonnal felveszik, igaz nem abba a beosztásba, amelyet leginkább szeretett volna. Kezdetben kifejezetten unja a helyzetet, később azonban egyre jobban összehaverkodik az ott dolgozókkal és még romantikázásra is van lesz ideje.

Kifejezetten öröm, hogy Mottola nem tolta el művét a pisi-kaki-hányós téma irányába, pedig megannyi lehetőség kínálkozott rá, néhány helyen a néző úgy érzi, na majd most ezekből is beletesznek valamennyit, aztán meg csodálkozhatunk, hogy „jéé, elmaradt”. A tinikről szóló filmekben központi téma a szex, szinte biztosan akad olyan szereplő, aki még nem esett át az első dínom-dánomon és éppen az van, hogy ezen túl legyen. James is beletartozik abba a csoportba, aki még nem feküdt le lánnyal, ám a szüzekről szóló nagy dumának szánt benyögéseket és aranyköpéseket is kihagyták a filmtől, ami nem is nagyon hiányzik.

Emberünk belecsöppen a jóba, hiszen egyszerre két jó csajnak is szimpatikus. Az egyik lány Em (Kristen Stewart), akinek magánélete nem a legjobb, apja és nevelőanyja nem igazán törődik vele, olykor pedig a park nős ezermesterével (Ryan Reynolds) találkozgat. A másik pedig Lisa P (Margarita Levieva), aki megdobogtatja a park férfi dolgozóinak a szívét, de csak erotikus fantáziájukban szerepelhet a lány, mivel mindenkit elutasít, állítólag vallásos neveltetése miatt. James-nek nem csak a lányokkal sikerült összeismerkednie, de a munkahely összes munkatársával elég hamar összehaverkodik, köszönhetően némi fűnek.

A Kalandparkról nekem a Juno jutott eszembe, abban a filmben sem ordibáltak az emberek, hanem csak úgy szép, lassan folytak a történések, a szereplők pedig nyugisan hangnemben reagáltak mindenre, erről a produkcióról sem lehetne elmondani, hogy idegbeteg karaktereket láthatunk, bár jelen esetben egyszer-kétszer azért felemeli valaki a hangját, ám a játékidő döntő részében senki nem reagál

Kellemesen csalódtam a filmben, amely végig tartja a színvonalat, kiegyensúlyozottan, egyenletesen halad előre, a szereplők is szimpatikusak, lehet velük azonosulni. Úgy gondolom mindegyik karaktertípussal találkozhattunk az életben, talán csak a főnök pár alakító Bill Hader és Kristen Wiig figurája eltúlzott csöppet, de rajtuk mindig lehet nevetni. 75 %-ot adok a filmre, a vidámparkban látható „csalások” pedig totálisan hihetőek, szerintem a mai napig magas fokon űzik a vendégek átverését a tulajok, dőljön a lé, az ajándék viszont maradjon.

imdb: 7,5

rottentomatoes: 88 %

 

Amerikai bevétel: 16 millió dollár

 

 

4 komment

  1. Teljesen jó “kis” film lett ez, igazad van. Másra számítottam, inkább vígjátékra, de ez be kell látni nem az, csak egy apró része a jól menő gépezetnek.

    Úgy érzem, h ez elsősorban valami keserédes hangulatot tükröz, habár tényleg nehéz megfogni, leírni az egészet. Azért is érzem annak, mert itt a fiatalok keresik a saját helyüket a világban meg a szerelmet, s egymást. Ezen kívül ott vannak problémáik (a saját) mindenhol at home, de a Kalandpark ebben (is) segít.

    Hiszen itt új embereket, ismerős arcokat látva érzi leginkább otthon magát az ember. Egy kikapcsolódás annak ellenére, hogy senki sincs oda a melóért, meg a fizuért. Persze a bajok oda is elérnek.
    S ez csak az egyik része a mozinak, mert a szerelmi része is legalább olyan jóra sikeredett, minden giccs nélkül.

    Nyolc pont az sima. Az ost pedig annyira kiváló ezzel a nyolcvanas életérzéssel, hogy nem tudok betelni vele.

  2. Nekem is nagyon tetszett, csak kár, hogy Kristen Wiiggel úgy elbántak a vágóasztalon (valószínűleg). Számomra legalábbis fájdalmasan kevés megszólalása volt ahhoz képest, hogy egyébként mennyire tehetséges a hölgy

  3. most néztem meg, kellemes csalódás volt.
    tényleg teljesen realisztikus, a szó legjobb értelmében. külön tetszett, h visszahozta a 80-as éveket, de minden giccs vagy egyéb túlzás nélkül. 🙂
    ha még a főszereplő is bejönne, mint pasi, akkor simán adnék rá 80%-ot 🙂

  4. Tetszett. A történet sikeresen kerülte el a szokásos kliséket, a karakterek (főleg a mellékszereplők) sajnos már kevésbé. A zene meg néhol idegesítően gáz, néhol meg nagyon betaláló volt. Amúgy is így vagyok ennek az évtizednek a zenéjével. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *