Nász-ajánlat (The Proposal)

A film előtt a hideg kólát kortyolgatván azon gondolkodtam, hogy mikor is láttam utoljára jó alkotását Sandra Bullocktól. Voltak ebben az évtizedben nézhető művei, de igazán jót csak a 90-es években tudott szállítani. Szóval az utolsó főszereplőként elkövetett produkció, amelyet nagyon élveztem a Beépített szépség volt, amin én konkrétan szakadtam a nevetéstől. A Nász-ajánlat előzetese is valami olyasmit sugallt, hogy itt csapkodni fogja a nézősereg a térdét a nevetéstől, bár mondjuk nem nehéz kiválogatni és összevágni egy adott film legjobb jeleneteit a trailerhez. Nagyon reméltem (azon túl, hogy ne üljön elém egy két méteres ürge, mint a múltkor), hogy végre nem egy közepes filmet fogok látni.

Margaret Tate (Sandra Bullock) keményen és kitűnően végzi a munkáját, a beosztottakkal szemben nem igazán kedves, a dolgozók vasorrú boszorkánynak titulálják, nem kedvelik, ám annál inkább ki nem állhatják. Egy nap azonban minden megváltozik, ugyanis a bevándorlásiak kitoloncolnák Tate-et az országból, így a cége nem tartana igényt további szolgálataira. A nő hirtelen ötlettől vezérelve azzal rukkol elő, hogy hamarosan hozzámegy asszisztenséhez, Andrew-hoz, ezáltal megtarthatná állását. Andrew-nak, az eddig gyötört alkalmazottnak cseppet sem tetszik ez a felállás, de ha már így alakult legalább bosszút állhat a sok elszenvedett keserves percért, mivel Tate-nek muszáj imitálnia, hogy mennyire is szereti a srácot, el kell utazni vele a szüleihez Alaszkába.

Sandra Bullockon nem látszik meg a felette eltelt 45 év, ezt próbálja is bizonyítani, majdnem meztelenül, a fontosnak vélt testrészeket takarva láthatjuk őt pár képkocka erejéig. A színésznő producerként is részt vett az alkotásban, tehát ha akarta volna akár ki is hagyhatták volna ezt a jelenetet, de mégse. Talán csak meg akarta mutatna a nagyközönség részére, hogy még mindig tökéletes formában van, a másik tippem pedig az, hogy felhívás volt a Playboynak, miszerint készülhetne róla egy fotósorozat. A lányok részére pedig ott van Reynolds, aki szintén megmutatja kockahasát. A kész aktor közötti korkülönbség nem zavaró, szerintem nem is nagyon lehet észrevenni a kettejük között feszülő 12 évet.

Anne Fletcher 3 éve készítette a Step up-ot, ami (nekem) nem volt valami jó, az azt követő 27 idegen igen már nézhető kategória volt, harmadik rendezésével pedig végre tényleg egy igazán kellemes, nevettető szórakozást tudott összehozni. Bár azt hozzá kell tenni, hogy újat nem mutat, a jól bejáratott kliséösvényen halad előre a produkció, azaz a nem kedvelem magatartás után jön az enyhülés és rájönnek, hogy „jajj, de mégis jó fej a másik fél”, aztán a játékidő 3/4-énél menetrendszerűen jön valami nagyobb probléma, ami a végére megoldódik. A Nász-ajánlatban inkább a poénokra, a vicces jelenetekre mentek inkább rá, a romantika is jelen van, de csak a vége felé kerül igazán előtérbe. A film pedig abszolúte tele van röhejes és jópofa dolgokkal, ami kimerítette a hatalmas szórakozás fogalmát, részemről 80 %-ot adok a Nász-ajánlatra.