7

Képlet (Knowing, 2008)

2008-képlet

Spoileres iromány

Nicolas Cage bírja a kemény tempót, egy éven belül több filmet is láthatunk a színésztől, néha olybá tűnik mintha válogatás nélkül vállalná el azt a szerepet, amit az orra alá raknak. A szaglása azonban megannyi elvállalt meló után sem túl kifinomult, mivel a bukás szele gyakrabban legyinti meg, mint a sikeré. Sokakkal ellentétben nincs semmi bajom a fickóval, ha éppen nem drámázik akkor általában nézhető filmet készít és még a hajával sincs gondom, csak azzal, hogy az utóbbi (vagy már régebben is?) időben minden filmben szinte ugyanazt az arcát láthatjuk, az unottság keveredik az „engem már semmi meglepetés nem érhet” ábrázattal. Új műve a Képlet, amely ígéretesnek tűnő sztorival rendelkezett.

John Koestler (Nicolas Cage) fiának az iskolájában most veszik elő az 50 éve eltemetett időkapszulát, amiben az akkori gyerekek rajzai találhatóak. Az egyik papíron viszont csak számok találhatóak, amit haza a srác haza is visz és megmutatja apjának. Koestler pedig egy szokásos whiskey-vel telített estén kideríti (mire jó a Google?), hogy a számokat nem csak úgy hasból írták le, hanem azok mögött különféle katasztrófák találhatóak. Van olyan, ami már régen megtörtént, akad azonban még néhány dátum, ami a közeli jövőben fog bekövetkezni.

Mit is vártam? Rejtélyes, szórakoztató, élvezetes alkotás képei sejlettek fel lelki szemeim előtt, amiben Cage az adott helyszínre loholva megment pár embert, majd robog tovább, a végén pedig hősünk lesz a következő nagy American Hero, aki mögött boldogan loboghat a csillagos zászló. A másik eset, hogy a felénél átvált drámába és valami könnyfakasztónak szánt szomorú jeleneteket pakolnak bele. Na de aztán milyen értelmesnek tűnő véget lehet kihozni? Biztosan akad néhány, de a három forgatókönyvírónak nem sikerült szerintem semmi épkézlábat befejezést összetákolni.

Nekem a Felejtés ugrott be a film alatt, méghozzá a földönkívüliek (vagy akármik) miatt. Az is addig a pillanatig volt jó, míg ki nem derült, hogy az ufók állnak a háttérben, attól a pillanattól fogva már egy fabatkát sem ért a produkció. A Képlet esetében mikor feltűntek az ismeretlen emberek rögtön az űrlények ugrottak be, de a gondolattal nem bírtam megbarátkozni, egyáltalán nem tetszett volna, ha kiderül, hogy azok somfordálnak a háttérben…és tessék, azok voltak. Az elcseszett földönkívülis dologgal nem voltam kibékülve, a film első fele ettől függetlenül lehetett volna jó, ám mégsem lett az. A számok megfejtésével való bíbelődés okozhatott volna néhány fejtörős percet, de túl hamar rájön emberünk a megoldásra, így még agyalni sem tudunk. Sajnos ezek után sem vált izgalmassá, a versenyfutás az idővel szituációt nem tudták feszülten megcsinálni. Volt néhány jobb perce, pl. a metrós katasztrófa és a repülőszerencsétlenség , de ezek kivitelezése manapság már alapnak számít, hasra esni tőle képtelenség.

Nem jött be a legvége sem, felőlem nyugodtan elpusztulhat a Föld, de akkor azt csinálják meg jól, úgy hogy azt mondjam: „Ez nagyon jól ki lett találva”. Sajnálatosan nem tudtam ilyesmit mondani, Cage pedig nagy igyekezettel rohan haza, hogy pár másodperccel a világvége előtt még át tudja ölelni a rég nem látott apját.

Szóval úgy érzem egy jó alapötletből kihozták a legrosszabbat, amit csak tudtak. Összességében nem egy nagy katasztrófa a Képlet számomra, de hatalmas csalódás. 30 %-nál többet nem érdemel.

(A nyulaknak egyébként mi értelmük volt? Hirtelen két nyulas dolog ugrik be, az egyik a Mátrix, amiben követni kell a répakajálót, a másik pedig a Gyaloggalopp híres jelenete, az a bizonyos “A nyúlon túl?”.

imdb: 6,7

rottentomatoes: 33 %

Büdzsé: 50 millió dollár

Eddigi amerikai bevétel: 79,6 millió dollár

Eddigi összbevétel: 155,1 millió dollár

 

7 komment

  1. eléggé tucatátlag film, nicholas cage még mindig nem tud színészkedni…bocsánat…már nem tud, a főszereplő csaj pedig csak a Fringe-beli nővel vethető össze annyira _borzalmasan_ játszik

  2. nikolászkédzs a legrosszabb színész, aki megfordult a mozivásznon, és A nemzet aranya a legborzalmasabb és legunalmasabb film a világon 😀

  3. Hogy Cage mennyire jó vagy nem jó színész, az eléggé relatív dolog (nyilván kinek mennyire szimpatikus). Én azt mondom, hogy régen jó filmjei voltak (nem véletlenül kapott Oscar-t), de mostanában tényleg becsúszott egy-két rosszabb darab. Viszont nekem a “Nemzet Aranya” pont, hogy tetszett az utóbbi filmjei közül.
    Amúgy nekem a Képlet is tetszik. A magyar cím, mondjuk szerintem épp hogy nem arra utal, amiről a film szól, de mondhatnám már megszokhattuk. A film viszont szerintem érdekes lett, és helyenként látványos is. Igaz, a vége kicsit elvont, de Alex Proyas-tól a “Dark City” után, én már ezen meg sem lepődtem annyira.

  4. koimbra, a nyúl elég sok kultúrában az újjászületés, a termékenység, a megérzés szimbóluma, de lehet utalás akár Fibonacci-számokra (eredetileg a nyúlpárak problémája),vagyis, hogy hogyan fogják újra benépesíteni a kiválasztottak a bolygót, vagy a “nyúl ürege” metafórára, ami a bátorság, az önmagunkkal és jövőnkkel való szembenézés kérdésköre, és ami a Mátrixban (átfedve a fenti szimbólumokkal) vagy kifigurázva a Gyalog galoppban is megjelenik, ahogy írod.

  5. Jól indult, azt hittem, végre megint egy jó NC film lesz. Hát, nem, a vége felé különösen szörnyű volt, a csaj is idegesített. Azért volt benne egy két látványos dolog.

  6. Nemrég láttam. Azt hiszem, a rendezőt ide-oda rángatták egy érdekes, elgondolkodtató film és egy hollywoodi blockbuster között. Ő pedig félúton elesett. Az alapötlet érdekes, egy ideig jól cammog a történet, a feszültséget is sikerült emelnie (a repülőgépes katasztrófa nagyon brutális), egyre több bibliai szimbólum kerül elő, ezeket azonban nem sikerül koherens egésszé összerendezni. A befejezés bátor, de nem lehengerlő. Értelmezésemben az idegenek angyalok, az aranyló búzamezők pedig min. a Gladiátor óta a túlvilágot jelképezik Hollywood környékén. Ez egy elragadtatás-történet (Illés), keresztezve az özönvízzel (Noé, a jelek, a “figyelmeztetés”), de valahogy rosszul, slendriánul elmesélve.
    A zenéről még. Itt-ott felbukkant a Dies irae-téma, és a végén a városbejárás Beethoven Hetedikjére kissé hatásvadász, de felemelő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Biztosra megyünk *