Las Vegas – sorozat

„A polgármester a maffia egykori ügyvédje, a szerencsejáték legális, a portások diplomások, a bárok soha nem zárnak be, a szórakoztatás elsőosztályú, 24 órás pörgés” és ha nem gazdagítod a sivatag valamely lyukát, akkor akár már most szerencsésnek mondhatod magad.

Las Vegas: a szerencsejáték fővárosa. Már a kezdő képsorok után eldöntheti az ember, hogy nézi vagy hagyja a fenébe. Én azt mondom nem láttam egy ideje ilyen jó kezdést, se filmben, se sorozatban. Egy fickó fekszik a sivatagban, a kamera tovasuhan, be a városba, egy másodpercre megáll, bemutat egy-két nevezetsséget, majd betéved a „főszereplő” kaszinóba, ahol szinten megpihen a főszereplők arcán. A kamera tovább robog, fel pár emeletnyit, át egy folyón, be egy szobába, ahol a kaszinó tulajának a lányát döngeti, nyílik a lift, pár öltönyös-fegyveres figura lép ki belőle, a szoba felé tartanak. Ezalatt olyan zene szól, ami a hangulatra rádob még egy lapáttal.

A nagy Ed, aki régen az CIA-nak dolgozott, most pedig ennek a szerencsetelepnek az főnöke/igazgatója/tulaja zavarja meg a közös turbékolást. Természetesen nem tetszik neki, hogy a lánya az egyik beosztottjával, Dannyvel kavar, de a lánya miatt elfojtja érzéseit. Danny (Josh Duhamel) szinte amolyan mindenes. Keres, kutat, szervez, megtud dolgokat. Felkutatja az embereket, megkeresi azokat, akik előrébb lendíthetik a kaszinót, megtudja kinek, mire van szüksége, leleplezi a csalókat.

A lányok szépek, modellkinézetűek, a főszereplő Josh Duhamell kellően laza, James Caan pedig fantasztikus.

Egyetlen bajom, hogy a főszereplő Josh Duhamel gondolatait halljuk. Ezt meg kell szoknom, valahogy idegesítő kicsit, de ha a hangulat nem hagy alább, akkor ezt a néhány évadot végignézem.

Siker, pénz, csillogás… aztán egy rossz kör és mindennek vége.