solace

A Hetedik után mindenki elégedetten dőlt hátra. A stúdió fejesei a szép bevételen legeltették a szemüket, a színészek és a rendező a hírnevét öregbíthette a thrillerrel és a nézők is magasztalták a remek filmet. Később a New Line berkein belül elgondolkodtak a következő részen és amikor befutott hozzájuk egy forgatókönyv, amelyben látnoki képességgel bíró doktor próbál elkapni egy raginált sorozatgyilkost kiadták a utasítást, hogy írják úgy át, hogy el lehessen adni folytatásnak. David Fincher ezt látva közölte, hogy előbb nyomna el a szemén egy csikket, minthogy belevágjon az Ei8ht-be. Belátta a stúdió is, hogy nem kellene erőlködniük, de azért az eredeti szkriptből csak elkészítettek egy filmet.

Sorozatgyilkos szedi áldozatait, a bizarr eseteket Joe Merriweather (Jeffrey Dean Morgan) és Katherine Cowles (Abbie Cornish) vizsgálja. Előbbi vonja be az ügybe régi ismerősét, a magányosan éldegélő, a múltján rágódó John Clancy-t (Anthony Hopkins), aki úgymond „lát” dolgokat és bizony vele ki tudnák lendíteni a holtpontról a nyomozást. Az öreg férfi vonakodva bár, de segít.

A történet eléggé érdekes, csak éppen nem tudták izgalmasan tálalni. Sőt, a brazil Afonso Poyart félvállról vette a munkáját, hiszen a felvetett „nézetkülönbségeket” nem tudja érdekfeszítően tálalni. Pedig a természetfelettit kezdetben elutasító Cowles és az olykor kissé faragatlanul viselkedő Clancy között kialakulhatott volna néhány remek, feszült vagy éppen viccesen hangzó párbeszéd, de a témát csak felszínesen érintik. A gyilkos indítéka pedig morális kérdéseket vethetett volna, amely hallatán akár magunkba mélyedtünk volna. Azonban ezt sem sikerült ügyesen kibontani vagy tálalni. Anthony Hopkins viszi a hátán a filmet, aki ezúttal is remek, de Morgan és Cornish halovány, Colin Farrell pedig eléggé gyengén teljesít. A Solace-ból többet is ki lehetett volna hozni, sokkal többet. Olvasd tovább →