Röviden: The Conspirator (2010)

Robert Redford a Gyávák és hősök után ismét politika töltetű témában dolgozhatott, ezúttal a Abraham Lincoln elleni merényletre, illetve az azt követő perre fókuszált. Konkrétan egyetlen vádlott kerül előtérbe, Mary Surratt, akinél az állítólagos összeesküvők kivitelezték a tervet. A nő védője az északi oldalon harcolt katonából (és háborús hősből) lett ügyvéd, aki kezdetben elég szkeptikusan áll hozzá a védencéhez, de azért teszi, ami tőle telik, később viszont egyre jobban beleveti magát az esetbe. A helyzet roppant nehéz, hisz az ítélet már a kezdet kezdetén megszületett, a tárgyalás pusztán csak a formalitás kedvéért van, hiába is próbálkozik erős érvekkel meggyőzni az ellenkezőjéről a felállított bizottságot. Redford nem veszi kapkodósra, egyébként sem úgy ismerjük, mint aki végigkergeti szereplőit a filmen. Lincoln lelövésére nem az első percekben kerül sor és a tárgyalás sem sem zajlik le sebesen, csupán a gyanúsítottak kézre kerítését zavarja le gyorsabban. James McAvoy szakállasan teszi a dolgát, még Justin Longra is bajuszt aggattak (vagy növesztette?), hogy komolyabbnak, felnőttebbnek, érettebbnek látsszon. Kevin Kline-ra rá sem ismerni arcszőrzete és szemüvege mögött, ennek ellenére nem veszi fél vállról feladatát. A színészi játék acélos, a cselekmény végkimenetelének ismeretében Redford képes arra, hogy izgalmasabbá tegye alkotást. A miniszteri behatás elég erős, McAvoy karaktere erős ellenszélben kétségbeesetten harcol, még az utolsó utáni pillanatokban is próbálkozik, néha felcsillan a remény, hogy aztán az ügyész vagy a elfogult bizottság gyorsan kioltsa azt. Látszik, hogy Redford azt a szemléletmódot támogatja, hogy háború esetén az elnöki hatalmat nem szabad kiterjeszteni. 75 %-ot megérdemel a film.