Röviden: Step Up 3D

Ki gondolta volna még a Step Up első részénél, hogy végül trilógia lesz belőle. Jenna Dewan és Channing Tatum táncai és a zenei betétek azonban szépen eladták a produkciót, a második részre már egy újabb szereplőgárdát (bár Tatum visszatért pár percre) kerítettek és ezzel is korrekt sikert arattak. A stúdió a befolyt összeg láttán gyorsan bejelentette a harmadik részt és a második felvonást ledirigáló Jon Chut tették meg ismét rendezőnek, megtartották a Moose-t eljátszó Adam G. Sevant is, ráadásul segítségül hívták a 3D mindenható erejét. Mintha abban bízott volna mindenki, hogy a harmadik dimenzió majd el fogja adni a filmet és a többivel már nem is törődtek. A történet ismételten egy nagyobb táncverseny körül forog. Adott egy vagyonos csapat és adva van a lepukkant társaság, akik abban bíznak, hogy a nyereményből ki tudják fizetni a banknak a hátralékot és nem árverezik el az otthonul szolgáló táncstúdiójukat. Persze a részletekre futná, ugyanis a rozzant épület belsejében olyan vágószoba van, hogy azt bármely amatőr filmes megirigyelné, de ugyanez igaz a koreográfia gyakorlásához szükséges termekre is és akkor még nem is beszéltem a cipőgyűjteményről.

A szereplők nem színészek, csak annak akarnak látszani, akármilyen ruhát is viseljenek, annyit már az első pillanatban leszűrhetünk, hogy a gönc alatt olyan test lapul, amelyben a vér pezsegni kezd egy kis zene hatására és olyan mutatványokat hajt vére ennek hatására, hogy csak ámulunk. A főszereplő srác ugyanazzal az ábrázattal nyomja végig a filmet, értem ezalatt, hogy a borostája egy cseppet se változik, arcszőrzete nem nő és nem csökken a játékidő során. Fogalmam sincs, hogy Sharni Vinson kinek a kicsodája, de nehezen hihető, hogy nála nem találtak jobbat, még kisugárzása sincs. Nem mondhatni, hogy az előző részek fő-hölgyeményei – Dewan és Briana Eviagan – színészfenoménok lennének, de Vinson még őket is alul múlja, főleg mikor érzelmeket kellene mutatni, a pityergős jelenetnél az Arany Málnát máris a kezébe kellett volna nyomni. No de sebaj, itt a táncokról a lényeg, de azért nem ártott volna olyan töltelékkel telenyomni a produkciót, amely két látványos koreográfia között is leköti a nézőt. A másodiknál ezt sikerült elérni, itt nem, mintha nem is törődtek volna vele. A 3D igazi hatása csak a versenyeken érvényesül, igazán jól sikerült ez a néhány jelenet, de ezért kár volt bevetni a plusz dimenziót, illetve több olyasmi kellett volna bele, mikor a parketten ropják, mert ez így gyenge.