Month: november 2009

Az ezredfordulóra már nyakig voltunk a tini-horrorokban, a kezdeti jobb produkciók után már leginkább csak gyatra, förtelmes művek születtek. Személy szerint kihoztam a tékából a Végső állomást akkor, de nem néztem meg, mivel nem volt visszatekerve a kazetta, így természetesen rányomtam a megfelelő gombra, hogy tekerjen, majd egy idő után megállítottam és belenéztem a filmbe, de nem fogott meg amit láttam, így megtekintés nélkül vittem vissza a tékába. Hozzám került még néhányszor a film, majd egyszer rávettem magam és végignéztem, nem bántam meg, teljesen pozitív csalódás volt a produkció. A második sem volt rossz, de már nem volt olyan jó, mint az első, a harmadik viszont jobb lett, mint az előző felvonás.

Olvasd tovább →

A grófnő (The Countess): Báthory Erzsébet személyét a róla szóló legendák és mendemondák teszik igazán ismertté, állítólag szűzlányok vérében fürdött, de olvasható az is róla, hogy vámpír volt, az áldozatai véréből ivott, ezen kívül leszbikus hajlamai is voltak, boszorkányt tartott, stb stb. Letartóztatták ugyan, de tárgyalásra, ítéletre nem került sor, a csejtei várban tartották fogva.
Julie Delpy nem ásta mélyre magát a történelemben, úgy tűnik, mintha belefutott volna valahol egy Báthory Erzsébetről szóló cikkbe, majd mindenféle utánajárás nélkül megírta volna a forgatókönyvet, majd megrendezte a saját maga főszereplésével készült filmet.

Delpynek csupán az jött le ebből az egészből, hogy az úrnő fiatal akart maradni mindenáron, ám a többi dologra nem fordított figyelmet, illetve sok pénzt sem sikerült felhajtania a produkcióhoz. Ez meg is látszik már az elején, mikor urát csata közben látjuk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a fickó ott áll egy szál karddal, majd előbukkan két ellenfél, akikkel egy másodperc alatt végez, aztán már vége is a harcnak (Honfoglalás jutott eszembe, röhej).
Ezen kívül akad jó pár bosszantó dolog, nem vagyok ugyan tisztában én se a XVI. századi szokásokkal, de azt biztosra veszem, hogy nem álltak neki a tánctér közepén smárolni ebben a korban.

Julie Delpy nem volt a helyzet magaslatán, de Daniel Brühlért is kár, akihez nem illik a Thurzó István szerepe.

Ha valaki Báthoryról akar filmet nézni, annak ajánlom inkább Juraj Jakubisko alkotását, ami jobbra sikeredett. Remélem egyszer majd készül a grófnőről egy igazi vámpíros-horror mű is.

Fűrész VI (Saw VI): Jigsaw halott, de ez nem jelenti azt, hogy mindenki fellélegezhet, a játéknak mennie kell tovább. Hoffmann nyomozó viszi tovább Jigsaw örökségét, illetve kiderül az is, hogy mit bújt meg abban a faládikában, ami örökségként hagyott hátra.
Rétestészta effektus, nyújtják, ahogy csak tudják, Tobin Bell idővel majd átvehetne egy olyan díjat, mint az a színész, aki karakterének halála után is még feltűnt az utána következő többi részben. Ezt a franchise-t rá építették, de túl kéne már lépni ezen a figurán és egy másik figurát behozni a képbe. Próbálkoztak is vele, de Hoffman nyomozó teljesen alkalmatlan erre a feladatra, FBI-os létére totál hülye, csak csodálkozni tudok rajta. Ismernie kellene az iroda nyomozási szokásait, a másik meg az, hogy miért tesz/mond olyan dolgokat, ami még le is buktathatná.

Az első öt részben már bemutattak mindenféle „játékszert”, csapdát, nem hiszem, hogy valaki még füttyentene vagy csettintene egy-egy ilyen láttán.

Szerintem az első rész volt ebben a franchise-ban a legjobb, ezt a többi rész még megközelíteni se tudta, a hatodik felvonás meg a széria mélypontja, 25 %-ot adok rá, nem lehet együtt érezni a szereplőkkel, se izgulni értük, hiányzik a feszültség is. Az elején úgy voltam vele, ha ilyen véres, csonkolós lesz az egész, akkor abbahagyom, ezt megtették, de nem veszítettem volna semmit vele, ha kihagyom a Fűrész VI-ot, csak hát… reméltem, hogy valami nézhetőt hoznak össze.