The Machine Girl

Egy kis csapat főnöke célbadob késsel almára. Az alma alatt egy ember áll, érthetően rettegve. Mielőtt a csoportosulás együttesen próbálná ki abbeli képességét, hogy mennyire dobnak pontosan beslattyog egy csaj, kinek csupán fel karja van. Felcsatolja a spéci kis géppityuját és szétlövi a nem túl fehér lelkű egyéneket. Ugrás az időben, fél évvel ezelőttre. Ami átlagos suliba járó lány volt, aztán egy nap testvérét és annak haverját megöli egy yakuza banda. Ami bosszút esküszik, de őt is elfogják, fél karral kevesebbel távozik, mint ahogy érkezett. Visszatérése kegyetlen és brutális, gépfegyverrel tesz rendet a gonosz nindzsa-jakuzák közöt. A szende kislány jól megmutatja mi fán terem a gore no meg a slasher.

Uh, hát mi is ez? Vértől fröcsögő horror, akció, vígjáték. Komolyan nem vehető, mivel a színészek túlságosan is túljátsszák szerepüket, a verekedési jeleneteknél vagy ott, ahol éppen ütnek valakit látszik, hogy alig érnek egymáshoz. Egyes beállítások, beállások, reakciók is csak a paródia jelleget, a komolytanságot hangsúlyozzák.

Az akciójelenetek nem túl ötletesek, viszont a vér ömlik, spriccel szépen, rendesen, egy levágott testrész után egy hektoliter vér is is kijön akár, szakad a hús, hatalmas lyukak keletkeznek a testen egy-egy lövöldözés vagy vívás során.

Noboru Iguchi Tarantinohoz és Rodriguezhez hasonlóan tiszteleg a 70-es évek előtt. Elkészítette a saját grindhouse-át. Beteg egy filmet tett le a vértől csuszamlós asztalra a mészárszékházban.

Kinek is ajánlom? Akinek a humorérzéke rugalmas no meg tág és bírja a véres spricceléseket. A műfaj kedvelői imádni fogják, érzékeny lelkületűek kerüljék.