FilmDROID 
Jack, az óriásölő (Jack The Giant Slayer): Bryan Singer nagyot bukott fantasyjében Jack kaput nyit az óriások és emberek világa között. A hatalmas lények elözönlik a királyságát, Jack pedig megpróbál helyt állni, szeretné megmenteni a birodalmat.
Antonio Banderas
Rájuk férne már a siker?
Steven Spielberg filmjeit nem úgy reklámozzák, hogy a Cápa és az E.T. Rendezőjétől és James Cameron újabb alkotását sem úgy vezetik fel, hogy az Aliens alkotójától. Miért? Mert azóta már letettek az asztalra jó néhány sikeres és közkedvelt produktomot. Viszont a filmvilágban mászkál jó néhány olyan rendező, akik gyakorlatilag a karrierjük kezdetén elkészített hírneves filmjük óta nem alkottak olyan művet, amit bátran ki lehetne írni újabb rendezésük plakátjára.
A Wachowski testvérek a Bérgyilkosok, Sylvester Stallone és Antonio Banderas nevével fémjelzett thriller forgatókönyvével hívták fel magukra a figyelmet, majd a Fülledtség kisköltségvetésű alkotás ledirigálása után belevághattak a Mátrixba. A produkció egy csapásra ismertté tette a rendezők nevét, megcsinálták a két folytatást is, de a másodikra már sokan fújtak, a harmadikat meg inkább utálták. Évekig nem mentek a kamera közelébe, a Speed Racerrel tértek vissza, amelyet a kritikák egy része úgy véleményezett, hogy Wachowskiéknak le kellene jönni az LSD-ről. A film oltári nagy bukta volt, most pedig a Felhőatlasszal kellett egy nagyobb kudarcot elszenvedniük. Vajon a Warner ezután ad nekik 100 millát a modern kori Robin Hood történetükhöz? Olvasd tovább
Csak röviden…
Blood & Bone: Michael Jai White egy keménykötésű, kőarcú fenegyereket alakít, aki otthon van a küzdősportban, a sittről való szabadulása után az utcán is megmutatja illegális versenyeken mire képes. Emberünk egyre magasabb összegű bunyókban vesz részt, célja azonban nem az, hogy ebből gazdagodjon meg, hanem másféle tervei vannak.
Hősünk olyannyira kemény, hogy egyszer sem izzad meg a harcok közben, szorítani így egyáltalán nem is lehet neki. Cserébe viszont látványos rúgásokat és ütéseket visz be ellenfelének. Ha Channing Tatum is ilyen szinten nyomta volna a Bunyóban, nagyságrendekkel élvezhetőbb lett volna a film. A Blood and Bone-t az elején majdnem kikapcsoltam a Barátok közt stílusú kommunikáció során. Már a dutyiban is olyan laza Jai White, hogy a falon lévő tükörből beszél a földön lévő ellenfeléhez, pár percre rá pedig egy szoba bérlője dumál hozzá, ő pedig a szoba közepén áll háttal.
A főgonoszt játszó Eamonn Walker olyannyira igyekszik megformálni szerepét, hogy túljátssza azt néhányszor. Összességében 50 %-ot ér a film, Michael Jai White rajongóknak viszont kötelező, szépen leabál mindenkit a filmben.
A másik férfi (The Other Man): Peter (Liam Neeson) egy nap rájön arra, hogy neje (Laura Linney) megcsalja őt. A férfi szembe akar nézni az illetővel, ezért szinte elvakultan lát hozzá, hogy felfedje az illető kilétét.
Emlékeztek még a Bérgyilkosokra? Antonio Banderas és Sylvester Stallone közös jeleneteinek olykor izzott a levegő és feszülten lestük, hogy most ugyan ki nyer. Valami hasonló izgalomra számítottam A másik férfi kapcsán, de csalódtam. Mikor Neeson és Banderas találkozik nem mozdult meg bennem semmi, nem vált feszültté a légkör, pedig vártam és egy idő után még mindig nem adtam fel és tovább vártam.
Úgy gondolom, hogy Richard Eyre rendezőt lehet hibáztatni azért, hogy a két színész sakkpartija csak egy unalmas produkció lett. Kár, nagyon kár. 30 %-nál többet nem tudok rá adni, kiábrándító.