Surveillance

Nem esik messze a vak a botjától, az alma a fájától-tartja a mondás. David Lynch lánya, Jennifer is úgy döntött filmet készít és apu segítségével forgat egy kis thrillert.

Valahol az isten háta mögötti helyen gyilkosság történik, két FBI ügynök érkezik a helyszínre, hogy segítse a helyi rendőri erő munkáját. Az esethez kapcsolódóan három szemtanú áll rendelkezésre, a kihallgatás külön-külön zajlik, a beszámolók egyes pontokon összekapcsolódnak.

Krimi-thriller-horror lenne a műfaji besorolása a filmnek, az első kettővel még egyet is értek, de távolról sem horror ez az alkotás, hacsak valakinek egy kis vér után ez jut eszébe. Sokkal inkább thriller lenne a Surveillance. Lynch kisasszony a film vége felé jön bele csak igazán, de addig sok unalmas percet szerez a nézőnek, a kihallgatás sem dobja fel nagyon, az izgalom is máshol jár. Talán valami kisebb megpróbáltatással kellett volna kezdeni ezt az egész rendezősdit, thrillerben jártas egyén illett volna ehhez a feladathoz, nem elég az, hogy a papa ismert név a szakmában és istápolja kicsit a lányát. Nem kell azért teljesen rosszra gondolni, itt-ott megvillan a tehetség, nekem leginkább az fáj, hogy ez sokkal nagyobbat is szólhatott volna, olyan film is kikerekedhetett volna belőle, amivel még együtt is álmodom.

Szerencsére a színészek nem okoznak csalódást, végre láthatjuk Michael Ironside-ot is, Bill Pullmant pedig eddig is bírtam, ezek után meg pláne, Julia Ormondra sem lehet panasz. Szintén javára írható a filmnek, hogy sikerült meglepődni, ez ügyes, határozottan ügyes húzás volt.