1

Kimi no na wa – Your Name (2016)

Your_name_poster

A Your Name (Kimi no na wa) című japán animációs egész estés film nagyot robbantott a kasszáknál, természetesen főleg szülőországában, ahol minden idők második legnagyobb nyitóbevételét produkálta Miyazaki mester Spirited Away (Chihiro szellemországban) Oscar díjjal jutalmazott alkotása után. Ugyanakkor, mint tudjuk az anyagi bevétel csak egyik oldala ama bizonyos fényes érmének. Amikor a kritikusok és a közönség totális egyetértéssel karöltve kezdik el méltatni a filmet… na, ott az a pont, ahol megakad a szemünk és figyelmünk rajta. Leo-t idézve a Django elszabadulból: „…you had my curiosity, but now you have my attention”.

Olvasd tovább

6

Szárnyas fejvadász 2049

írta Minime

0br20491

Az 1982-es első Szárnyas fejvadász Harrison Ford főszereplésével hamar kultikus mozivá vált. Ridley Scott rendezése, amelyben Philip. K. Dick 1968-as novelláját – Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? – adaptálta, idővel a sci-fi egyik alapművévé, a neo-noir tudományos fantasztikum úttörőjévé vált. Scott ezúttal csak producerként vállalt szerepet a folytatás elkészítésében, mégis érezhetően keze nyomát viseli magán a produkció. 35 évvel később megérkezett a sokszor beharangozott folytatás, illetve újragondolás, amely hasonlóképpen ám immáron tudatosan azzal a nem titkolt szándékkal készült, hogy a nemes előd nyomdokaiba lépjen, sőt esetleg túlszárnyalja azt. Az 1982-es film sokakban megosztó megítélésre talált. A sci-fi rajongók istenítették, míg mások a mai napig érthetetlenül csóválják a fejüket, miért is volt ez a film annyira egyedi. Nos, az akkori körülmények között egy nívós színészgárdával készült, morális kérdéseket feszegető, lassú tempójú, titokzatosnak is nevezhető filmet kaptunk, amely a lét kérdését helyezte egyfajta újszerű keretbe, szembeállítva az embereket a szintetikusan létrehozott replikánsokkal, és az élethez, a döntéshez való joggal. Harrison Ford, Rutger Hauer, Sean Young és Darryl Hannah mind emlékezetes alakításokkal örvendeztettek meg minket, és talán mondhatni, megszületett a filmmel a moralizáló sci-fi műfaja.

Olvasd tovább

2

Egy másik Amerika – Logan Lucky / Wind River

írta Nikodémus

2017-10-logan-lucky-wind-river-1

A Wind Riverről itt írtunk.

Legkésőbb Donald Trump elnöksége óta már mi is tanulgatjuk: van egy másik Amerika. Ahová nem ér el a valóságfricskázó, politikailag korrekt beszédmód, amit nem mutatnak a tévécsatornák, s amely felett olyan könnyedén átrepül a nyugati-keleti partok metropoliszaira kíváncsi turista. Nos, innen tudósít különböző hangnemben, ám rendre sebészi pontossággal két friss film: a Logan Lucky – A tuti balhé és a Wind River – Gyilkos nyomon a nyárutó talán legtanulságosabb mozibemutatója.

Olvasd tovább

4

Amerikai bérgyilkos

írta Minime

0ab1

Mitch Rapp (Dylan O’Brien) és barátnője éppen Spanyolországban nyaralnak, amikor a tengerparti nyaralókra iszlám terroristák támadnak. Mitch megsebesül és csinos jegyese elhalálozik. Főhősünk ettől a pillanattól kezdve csak a bosszúnak szenteli az életét, és autodidakta önképző terrorelhárítóként fizikai és szellemi edzésnek veti alá magát. 18 hónap alatt elsajátítja az arab nyelvet, valamint internetes fórumon keresztül kapcsolatba lép a merényletért felelős terrorsejt tagjaival. Sikeresen beszivárog a sejtbe, ám mielőtt bosszúját siker koronázná, egy rajtaütés során a CIA fogságába esik. A benne rejlő dühöt, motivációt és elszántságot figyelembe véve a CIA vezetése úgy dönt, hogy kiképzi Mitch-et egy veterán ügynök segítségével, hiszen hasznukra lehet a továbbiakban. Stan Hurley (Michael Keaton) kemény eszközökkel, gyorsan és hatékonyan felkészíti Rapp-ot, akit első komolyabb bevetésén azonnal egy eltűnt plutóniumadag és a „Szellem” (Taylor Kitsch) fedőnevű terrorista-kiugrott ügynök semlegesítésére küldenek.

Olvasd tovább

0

Röviden: Teljesen idegenek (2016)

írta Nikodémus

2017-10-teljesen-idegenekVannak filmek, melyeknek egészen különleges sors jut. A Teljesen idegenek bemutatója idején nem keltette fel sokak figyelmét, aztán szép lassan megtalálta a maga közönségét, mi több, témája nyomán csaknem össztársadalmi vita kerekedett. Az alaphelyzet nem is lehetne egyszerűbb: egy baráti családokból álló társaság ül le a vacsoraasztal mellé, hogy olaszos vidámságban töltsenek el egy közös estét. Miután végeztek az előétellel, valaki felveti, tegyék ki okostelefonjukat – s egyúttal privát szférájukat – az abroszra, és minden aznap este befutó üzenetet osszanak meg egymással. Paolo Genovese feszes kamaradrámája elsősorban a kínos titkok fordulatos leleplezésére utazik, ám miközben magánéletünk végérvényesen megváltozott határait feszegeti, a nézőt egyre inkább a fokozatosan napvilágra kerülő privát élethazugságok erkölcsi súlya nyomja. S amint az utolsó fordulat ironikusan üzeni: következetes önvizsgálat nélkül az ember minden törekvése csupán délibábos világjobbítás – katasztrofális következményekkel.

Olvasd tovább

2

The Crown – 1. évad

írta Nikodémus

2017-10-the-crown-1

VI. György király – ebből a filmből lehet ismerős – (Jared Harris – ő pedig innen) éppen krákog. A köhögés csaknem fulladozásba torkollik, előkerül a zsebkendő, ami aztán megtelik vérrel. A második világháborúban vagyunk, majd ugrunk az immár nagybeteg király nagyobbik lányának, Erzsébetnek az esküvőjére. Az arisztokratikus pompát azonban megelőzi egy szűk körű szertartás. Vőlegényének, Fülöp hercegnek (Matt Smith) le kell mondania minden rangjáról (többek között a görög trón-várományosságról), hogy feleségül vehesse a (most még) hercegnőt. Sötét terek és még sötétebb tekintetek üzenik: a brit főméltóságok nem látják szívesen a kissé izgága, lázadó jellemű Fülöpöt az udvarban. Pedig sejtik, hogy nemsokára ő is mellékszereplő lesz választottja, az események tragikus alakulása folytán királynővé koronázott II. Erzsébet (Claire Foy) oldalán. Ez a felütése a Netflix (Sonyval együtt készített) presztízs-sorozatának, mely a leghosszabb ideig (mindmáig) uralkodó brit királynő pályáját követi végig. Peter Morgan író-kreátor rutinosan (hiszen ismerős neki a terep) nem is hibázza el: már az első évad alapján kijelenthető, hogy a Crown az utóbbi idők egyik legkimunkáltabb sorozata.

Olvasd tovább

1

Röviden: Revolt

Ha a Világok harcából kivesszük a termetes költségvetést és Steven Spielberget, akkor mi lett volna? Nem kell egészen az Asylum-művek színvonalára gondolni, ahhoz a szinthez képest viszont tegyünk hozzá még pár százezer dollárt, tehetségesebb színészeket. Így kapjuk meg a Revolt sci-fit, amelynek minden porcikájáról süt, hogy kőkeményen a B kategóriában a helye.

revoltposter

Olvasd tovább

4

Kingsman: Az aranykör (Kingsman: The Golden Circle)

kingsmanposter

„A modor mutatja, mit érsz.” – mondja nyugodt hangon Harry Hart (Colin Firth) az első részben a pubban, majd szépen bezárja az ajtót és Töki (Taron Egerton) nagy meglepetésére könnyedén leveri az akadékoskodó bagázst. A Kingsman 2-ben Firth szájából szintén elhangzik a mondat egy amerikai vendéglátó egységben és bejárati ajtót lezárjása után indításként nekivágná ernyőjével az egyik korsót a kötekedő figurák egyikéhez. Ám csúnyán elhibázza és bizony úgy néz ki, hogy csúnya verés elé néz, még szerencse, hogy közbelép a Statesman-es kolléga. Miközben zajlik a bunyó, az asztalnál Töki, Merlin és Harry komoly megbeszélést tart. Olvasd tovább

0

Annabelle 2: A teremtés (Annabelle: Creation)

annabelle2

Amikor megismerkedtünk a Warren házaspárral, éppen a démoni Annabelle babával voltak elfoglalva. Csupán néhány percig láthattuk, eléggé beparáztatták vele a közönséget. És mivel amúgy is az Univerzumépítés-korát éljük, a stúdió úgy döntött, hogy ennek jegyében a Démonok között franchise-t is lehetne szépen bővíteni. Pénzügyileg egyértelműen jó döntés volt, hogy Annabelle megkapja a saját filmjét, azonban a végeredmény élvezeti szempontból eléggé lehangoló volt. Folytatás? Keresett a Warner annyit rajta, hogy ha bukott volna a spin off következő része, akkor is bőven lett volna mit számolgatni. Szerencsére ezúttal nem csak ímmel-ámmal törődtek a történettel. Olvasd tovább

0

Röviden: Amityville: Az ébredés (Amityville: The Awakening)

amityvilleSokan élcelődtek azon, amikor az X-Men: Apokalipszisben viccelődve arról beszél az egyik karakter a mozizás után, hogy mindig a harmadik rész a leggyengébb. A legújabb Amityville filmben felmerül, hogy vajon A rettegés háza 1979-es eredeti változatát vagy az előzményét nézzék meg, esetleg a 2005-ös remake-et. Nagy egyetértésben arra jutnak, hogy az új változatot nem teszik bele a lejátszóba, mert biztos, hogy sz*r. Hogy ezen a kijelentésen miért nem rugóztak szerte az interneten? Mert kevesen látták és akik esetleg mégis eljutottak a végéig inkább sóhajozva a szemüket forgatják.

A történet szerint egy anya lányával és kómában lévő fiával új helyre költözik. Hamarosan kiderül, hogy nem volt jó ötlet, mivel pont ebbe az elátkozott Amityville házba tették be a lábukat. Szépen lassan történik is pár furcsa dolog, majd az izgalom a tetőfokára hág.

Szó szerint értendő, hogy lassan zajlanak az események, a feszültséget pedig maximum a karakterek élik át, a néző enerváltan ásítozhat. Hiszen a játékidő feléig maximum egy-két jump scarre futja…és hát tulajdonképpen a második felében sem markolásszuk a szék karfáját. Franck Khalfoun azért nem reménytelen eset (P2, Maniac), de a rendező ezúttal vért izzadhatott, hogy össze tudja tákolni a filmjét. Unalom a köbön. Érthető, hogy Amerikában miért nem akarják évek óta bemutatni. Egy-két kérdés ugyan felmerül a cselekmény során, gyorsan el is felejtődik, de ha szükséges lenne beszélni róluk akkor már inkább vállalom be többszöri megnézésre a 2005-ös filmet. Olvasd tovább

2

Their Finest / The Lost City Of Z (2016)

írta Nikodémus

2017-09-their-finest-the-lost-city-of-z-1

Van abban valami tragikusan groteszk, ahogy a nyugati ember ellustult. Amint a fogyasztói társadalom modellje a múlt század közepétől egyre növekvő szabadidőt tett lehetővé polgárai számára, kihívás híján vészes gyorsasággal adtuk fel életfordító motivációinkat. Megszállott emberek nyújtotta rendkívüli teljesítményeket persze mostanság is szeretünk figyelni – leginkább kívülállóként, kényelmes fotelban ücsörögve. Lissa Evans és David Grann regényének főhőse, Catrin Cole és Percival Fawcett egyaránt speciális körülmények által edzett, eltökélt figura, történetük ideális alapanyag egy-egy jólesően régimódi filmhez.

Olvasd tovább

4

Az (It)

azzz

A kritikát köszönöm Mini Me-nek.

Emlékszem milyen várakozással tekintettem a jövőbe 2013-ban, amikor is az Evil Dead remake a mozikba került. Az eredeti trilógia kedvelőjeként, nagy nyomást éreztem a készítőkön, amelynek következtében megfogalmazódott bennem az az elvárás, hogy ennek a remake-nek jobbnak, másnak kell lennie, mint Sam Raimi filmjei voltak. Nos Fede Alvarez nem okozott csalódást. Ugyanez a kiemelkedő figyelem kísérte részemről az „Az”-zal kapcsolatos híreket egészen attól a pillanattól kezdve, amikor bejelentették, hogy ismételten vászonra viszik a regényt. Gyerekként izgultam végig az 1990-es filmet (2 részes minisorozatot), amelytől szinte megfagyott a vér az ereimben. Tim Curry, Pennywise alakítása félelmetesen jól sikerült és magasra tette a mércét az esetleges követők számára. Maga a film összességében is egy komorabb, tartalmasabb témát adaptált Stephen King könyvéből, mint anno Raimi klasszikusát Alvarez. Vajon mennyire sikerült Andrés Muschiettinek az, ami Fede Alvareznek összejött, ez volt talán az egyik legalapvetőbb kérdés. Az újrafeldolgozás nem ment zökkenőmentesen, de végül néhány forgatókönyvíró és rendezőváltás után úgy tűnik a megfelelő kezekben landolt, amikor a fiatal argentin Muschietti vihette vászonra a történetet, akinek 2013-as Mama című horrorja okot adhatott a bizakodásra. Olvasd tovább