4

Ha nem zavar a reklám!

tv-ajanloPÉNTEK

RTL Klub – 18.50 – L’ecsó (2007) – Hiába a zűrös rendezőváltás és a teljes újrafazonírozás, a gourmand patkány kalandjai olajozottan csúsznak.

TV2 – 19.00 – Csizmás, a kandúr (2011) – Jelentéktelen spin-off, újabb Shrek-bőrlenyúzás.

FOX – 20.10 – Az Álmosvölgy legendája (1999) – Tim Burton csúcsformában (ilyen is rég volt már).

FilmPlusz – 20.20 – A hazafi (2000) – Mel Gibson nem tűr, fellázad és mennybe megy – legalábbis erkölcsileg. Roland Emmerich meg lengeti bőszen az amerikai zászlót.

Viasat3 – 21.00 – A szikla (1996) – Alcatraz el- és visszafoglalása Ed Harrisszel, Sean Conneryvel és Nicholas Cage-dzsel.

Cool – 21.00 – Kéjjel-nappal (2010) – Tom Cruise kapuzárási pánik-korszakának nyitánya, amúgy lazáskodó, közepes akciódurrogtatás.

RTL Klub – 21.00 – Szupercella (2012) – Schwarzi és Stallone egy sitten – és önnön akciósztár-nosztalgiájuk börtönében – sínylődik.

Cinemax2 – 22.00 – Kényszerleszállás (2012) – Robert Zemeckis végre visszatért az animációs rémálom-tripből.

TV2 – 22.00 – Prometheus (2012) – Ridley Scott próbált lételmélkedni egy horrorlegenda kommerszfilmes kulisszái között – bár ne tette volna. Decens látvány, grandiózus ambíciók, összecsapott sztori, árnyalatlan jellemek és a végére széthulló cselekmény. Egyik recenzensünk anno lelkesedett, a másik nem – nagyon nem.

00prom

Olvasd tovább

1

Lélekdidergető – Téli álom (2014)

írta Nikodémus

2015-04-téli-álom-1

Már csaknem három hónapja bemutatták, időközben évszakot is váltottunk, Nuri Bilge Ceylan Téli álom című filmjének élményétől mégis nehéz szabadulni. A tavalyi cannesi filmfesztiválon Arany Pálmát nyert török dráma ugyanis terjedelmének súlya mellett komor hangulatával is alaposan ránk nehezedik.

Olvasd tovább

4

Ha nem zavar a reklám!

tv-ajanloTesztrepüléssel és módosított röppályával indul újra a blog tévés ajánlója, egyelőre kissé rapszodikus megjelenéssel, de mindenképp karakteres véleményeket közvetítve. Hívunk Benneteket, gyertek beszélgetni, vitatkozni, elemezni, nosztalgiázni, rajongani és utálkozni – szóval kommentelni.

Olvasd tovább

12

Sorstalanság (2005)

írta Nikodémus

2015-04-sorstalanság-1b

„…, természetesen.” Ez a hátravetett határozószó (és néhány rokon értelmű párja) a hajtóereje, rákfenéje és kulcsa Kertész Imre Nobel-díjas regényének. A Sorstalanság egy fiatal fiú kiavatás-története egy rezignált író borzongatóan szenvtelen előadásmódjában. Hetven éve ezen a napon szabadult fel a buchenwaldi koncentrációs tábor, s tíz éve, hogy bemutatták az író művéből készült filmet.

Olvasd tovább

1

Ida (2013)

írta Nikodémus

2015-04-ida-1

“Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.” (Jn 17,15)

Fekete-fehér, 4:3-as képarányú film, melynek játékideje még a 90 percet sem teszi ki. Végigtarolja az európai fesztiválokat, s végül Oscart nyer. E két momentum közti (látszólagos) ellentmondás kikényszeríti, hogy szóljunk az Ida című filmről, mely minden tekintetben szembemegy a jelenkori látványpékség-elvárásokkal, mégis, a kritikusok hozsannázásán túl közönségsikere is kétségtelen. Pedig – ahogy errefelé, Közép-Európában fogalmazni szoktak – “problémafilm”, sőt, traumafilm.

Olvasd tovább

0

A nehezebb út – Szavak nélkül (2013)

írta Nikodémus

2015-03-szavak-nélkül-1

Egy film, ami mellett szingularitásként zsugorodik össze A mindenség elmélete. Egy film, amelyben – Oscar-díj ide vagy oda – ketten is überelik Eddie Redmayne-t.

Rettentő kínos élmény, ha félreértenek minket, és nem tudjuk magunkat kimagyarázni. Mateusznak (Dawid Ogrodnik) mentálisan sérült fiúként alaposan kijutott az ilyesféle tapasztalatokból, az orvosi szakvélemény szerint egyenesen úgy kell kezelni őt, mint egy növényt. Az itthon tavaly október végén bemutatott Szavak nélkül című lengyel film ebből a képtelennek tűnő alapszituációból formál egész estés élettörténetet úgy, hogy mindvégig dicséretesen kerüli az olcsó szánalomkeltést.

Ez már csak azért is komoly fegyvertény, mert a napjainkban dúló hollywoodi zsiger-esztétika olyannyira erős, hogy néhány premier plánban zokogó arc csábításának bizony még míves alkotók is engednek (ahogy legutóbb Christopher Nolan tette ezt az egyébiránt imponálóan grandiózus Csillagok között-ben). Maciej Pieprzyca a nehezebb utat választotta, és empátiájának, stílusérzékének, valamint zseniális főszereplőinek köszönhetően végig is tud menni rajta.

Olvasd tovább

0

Young Ones (2014)

írta Nikodémus

2015-03-young-ones-1

Szikár posztapokaliptikus táj, kurta dialógok, szótlan hősök, lassan csordogáló, szikkadt sztori – és dúsan áradó filmzene. Az egyébkénti viszonylag könnyen behatárolható műfajokkal játszadozó Young Ones közepe felé esett le, hogy a kezdetben idegennek ható aláfestés tulajdonképpen kulcsként szolgál Jake Paltrow filmjének egy újabb rétegéhez. Mert a Young Ones elsősorban családtörténet, de nem olyan epikusan, mint A keresztapa, s nem is olyan fátumszerűen, mint a Place Beyond the Pines.

Olvasd tovább

4

Ha nem zavar a reklám! – Ma este jön a Kossuthkifli

01-kossuthkifli-plakat

A nemzeti ünnepen, március 15-én 20.55-től vetíti a Duna TV Rudolf Péter Fehér Béla regényéből készült hatrészes tévésorozatának első etapját, amely legalább olyan bizarrnak, eredetinek és viccesnek ígérkezik, mint az alapjául szolgáló regény. Mi alább előzetessel, szinopszissal, werkkel és linkgyűjteménnyel hangolunk.

Olvasd tovább

3

A Hídember (2002)

írta Nikodémus

2015-03-hídember-1

A filmet ma vetíti a Duna TV 21.50-kor.

Ideges vonósok ütemére forog a kerék az éjszakában – egy tehetős beteget szállítanak sürgősen az intézetbe, kiről az a hír járja, hogy megháborodott. A doktor nyugtatgatja a pácienst, aki egzaltáltan motyogja szörnyű önvádját. 1848-ban járunk, a dicsőséges magyar forradalom és szabadságharc kezdetén – a döblingi tébolydában. Ez a felütés több szempontból is kulcsként szolgál: megérteti a nézővel, hogy nem történelmietlenül kiszínezett Jókai-képeskönyvet lát, hanem egy szenvedélyes, nagy ember végső lemeztelenedését. Talán ez, talán a forgatás és a bemutató körüli politikai hajcihő – avagy mindkettő – akadályozta meg a filmet abban, hogy befussa a hozzá méltó pályát. Pedig A Hídember számos erénnyel (és nem kevés hibával) bírván grandiózus kísérlet a népszerű történelmi film műfajának újragondolására.

Olvasd tovább

2

Nagy szemek (Big Eyes, 2014)

írta Nikodémus

2015-02-nagy-szemek-1

Tisztázzuk mindjárt az elején: ez egy Weinstein-film. Tim Burtonnek alig van köze hozzá. Ez persze önmagában nem feltétlenül baj, a loboncos, groteszk figurákhoz vonzódó direktor eddig is vállalt sima bérmunkákat szerzői(nek mondható) filmjei mellett, a gond inkább az, hogy a Nagy szemek sima producerfilmnek is vészesen kevéske, ám mulatságosan önleleplező: van valami ugyebár, ami nem az enyém, de azért gátlás nélkül meggazdagszom belőle.

Olvasd tovább

2

A zenész, aki ott se volt – Llewyn Davis világa (2013)

írta Nikodémus

2015-03-inside-llewyn-davis-1

Kicsit megkésett szösszenet egy kiváló filmről.

Azt gondolnánk, nem kedvez a májusi bemutató egy olyan borús filmnek, mint a Coen-testvérek legújabb rendezése, a Llewyn Davis világa. Verőfényes tavaszi napsütés helyett azonban esős, fázós idő fogadta a tavaly májusi hazai premiert, mely nemcsak a nyári termésnek, hanem a csendesen kallódó népdalénekesről szóló történetnek is határozottan jót tesz.

Olvasd tovább

1

Jobb, ha hallgatsz (Kill the Messenger, 2014)

írta Nikodémus

2015-03-jobb-ha-hallgatsz-1

Több volt benne – volt az első gondolatom, miután megnéztem a filmet. Persze gyaníthattam volna: azzal a mozival, amely elvileg piszkos drogügyekről és politikai machinációkról szól, miközben magyar plakátján egy sima (na jó, megszaggatott) 12-es karika virít, valami eleve nem stimmel. A Jobb, ha hallgatsz ígéretes alaphelyzetből indul, és jórészt rendezőjének bizonytalankodása miatt válik végül középszerűvé és felejthetővé.

Ami azért nagy kár, mert hőse többet érdemelt volna. Gary Webb (Jeremy Renner) ugyanis valóban létező személy volt, egy nevesincs helyi lapnak dolgozó újságíró, s a 80-as évek nagy állami drogellenes harcának utólagos elemzése közben észrevesz valami furcsát. Utána megy, és kiderül, hogy a drogellenes szólamokat hajtogató hatalom titokban nagyon is jól megél a Közép-Amerikából származó kokóból, sőt, elősegíti az azzal való kereskedést. A CIA nyakig benne van az ügyben, és a szálak a legfelsőbb körökig vezetnek. Emberünk tehát jó nagy slamasztikába navigálja magát, s amikor cikke megjelenik, robban a botrány.

Olvasd tovább